Fonetika [antikvár]

Minden nyelv jelek rendszere, mely egy társadalmon belül a társadalom tagjainak egymással való érintkezését szolgálja. Ha pl. azt mondom: asztal, ház, piros, szalad, e szavak jelei különféle tárgy-, szín-, cselekvés-fogalmaknak, olyan jelei, melyek minden magyar számára felidézik e fogalmakat. A nyelv három külön jellegű elemből épül fel: a hangból, a szóból és a mondatból, ennek megfelelően a nyelvtan is három részre tagozódik: a hangtanra, a szótanra és a mondattanra. Minden nyelvi elemben azonban két vonás egyesül. Van a jelnek külső alakja, pl. a szónak, mondatnak hangteste, és van funkciója, szerepe: a szó vagy a mondat jelentése és hangulata. A legkisebb nyelvi jelnek, a hangnak szintén van alakja, az az akusztikai kép, amely hallásakor tudatunkban felidéződik, pl. l kiejtve, és van funkciója, az, amit a nyelvi rendszeren belül jelent, pl. a lát szóban jelentésmegkülönböztető szerepe: ha más hangot tesznek az l helyébe, a szó jelentése módosul, pl. hát, tát, gát, stb. Minthogy minden nyelvi elem kétarcú, alak és funkció szoros kapcsolata, a nyelvtan valamennyi részében érvényesíteni kell ezt a kettős szempontot.