Idegen szavak és kifejezések szótára [antikvár]

Az idegen szavak és kifejezések szótára a magyar lexikongráfiának igen régi hagyománya. Verseghy Ferencnek 1826-ban megjelent Tudományos Mesterszókönyv című szótára óta egymást követték az ilyen rendeltetésű művek. Ez természetes is, hiszen a társadalom és a tudományok fejlődésével együtt jár a változást, haladást tükröztető új szavak születése is. Míg a múltban az idegen szavak szótárai elsősorban a társadalomtudományoknak túlnyomórészt latin és görög elemeit ismertették (az akkori műveltségeszménynek ez a szókincs volt a tartozéka), újabban egyre nagyobb teret hódít magának a természet- és műszaki tudományok szóanyaga is. Változás következett be az idegen szavak beáramlásának mértékében is. A felszabadulást követő években az idegen szavak használatának jelentős csökkenése volt tapasztalható, az utóbbi évek során viszont az idegen szavak soha nem tapasztalt áradata ömlött be a magyar köznyelvbe. Ez sok tekintetben indokolt, mivel fejlődésünk gyors ütemével kapcsolatos; az új eredmények, az új tudományágak magukkal hozzák nemzetközi jellegű szakszókincsüket is. Másrészről viszont az idegen szavak átvétele nem mindig szerencsés, mert különösebb nehézség nélkül meg lehet találni a megfelelő magyar kifejezést is, ráadásul nemritkán csupán múló divattal, feltűnősködéssel, művelteskedéssel van dolgunk; ez pedig távolról sem azonos a valódi műveltséggel. Bárhogyan is vélekedjünk azonban az egyik vagy másik újkeletű idegen szóról, elég sűrűn hallhatók a rádióban és a televízióban, gyakran olvashatók folyóiratok és napilapok hasábjain. A közérthetőség és esetleges helyettesítésük érdekében is szükségessé vált tehát a legfrissebb idegen szavakat és kifejezéseket is magába foglaló újabb szótára kiadása. Szótárunk címszóanyaga több éves és több irányú gyűjtés eredménye. Az 1958-ban megjelent "Idegen szavak kéziszótára" (szerkesztette: Bakos Ferenc, főmunkatársak: Fábián Pál, Propper László) és a kisszótárak sorozatában átdolgozott formában is napvilágot látott "Idegen szavak szótára" (Bp. 1966) csak a kiindulási alap volt; ehhez járult a legkülönbözőbb forrásokból származó új anyagunk. Figyelemmel kísértük az utóbbi évtizedek napisajtójának és egyes tudománynépszerűsítő folyóiratoknak a nyelvét, felhasználtuk számos friss keletű hazai szaklexikon (pl. Közgazdasági Kislexikon, Műszaki Lexikon, Természettudományi Lexikon stb.) és ismeretterjesztő mű idevágó anyagát is. Felkértünk továbbá több szakembert, hogy konzultánsként saját szakmájuk területéről a kívánatosnak mutatkozó szó- és kifejezésanyagot gyűjtsék össze, valamint egyes vitás kérdésekben a helyes értelmezéshez is adjanak tanácsot. Megemlítjük végül, hogy egyes címszavak kidolgozása, másoknál egyes jelentések értelmezése azonos azzal, amit az olvasó a Magyar Értelmező Kéziszótárban talál. Ennek az a magyarázata, hogy a jelen Idegen szavak és kifejezések szótárának szerkesztője az értelmező szótárt író munkaközösségnek is tagja volt. Könyvünk azonban a Magyar Értelmező Kéziszótártól függetlenül mű, a maga sajátos feladatainak megfelelő, önálló szerkesztési elveket követett. Ezekről, továbbá szótárunk nyelvművelő célkitűzéseiről az Előszót követő, Tudnivalók a szótár használatához című bevezetésben tájékoztatjuk az olvasót.