Kereszteződő jelentések világában [antikvár]

1759-ben született Kazinczy Ferenc, a magyar kultúra történetének egyik kiemelkedő személyisége. Egyike azoknak a nagy hatású alkotó egyéniségeknek, akiknek a tevékenysége a mai napig érvényesíti következményeit a Kárpát-medence szellemi életében. Leveléből idéztük a kereszteződés alakzatát, benne az igen ('nagyon') és a nem sorrendi megfordítással ismétlődik. Szintaktikai és szemantikai szempontból a szép minőségét határozzák meg, a szerző kötőjellel kapcsolja egymáshoz a legszorosabban összetartozó fogalmakat; így lesz a nem-szépből igen-szép. Az alakzatban Kazinczynak az esztétikai tökéletességről vallott elvei érvényesülnek: ezek szerint az elvek szerint a szép mesterségnek alkotója csak a legszebbel, az igen-széppel lehet elégedett. A két szó kétféle sorrendben való megismétlése ( a b / b a) a megfogalmazótól tudatos szerkesztést kíván: eltérést az ősi paralelizmustól (a b / a b). A kommunikációban a befogadó tapasztalja a meglepő sorrendi változtatást, és arra törekszik, hogy értelmezze. A kiasztikus (kommutatív) sorrend kétszer lepi meg a hallgatót/olvasót: először a várt váltogató (a b / a b) sorrend helyett kétszer egymás után következik a második elem (a b / b), ezután pedig - talán még váratlanabb lépésként -újra az első elem (a b / b a). Ilyen módon kétszeresen zökken ki a menete a szokásos sornak: változtatást változtatás követ, s ez az utóbbi egyben bezárás az ismétlődésben. E miatt a kétszeres meglepetés miatt a befogadónak sokkal intenzívebb értelmező tevékenységre van szüksége ahhoz, hogy megértse az alakzat jelentését. A nehézség nemcsak a szokásostól való kétféle eltérésből ered, hanem abból is, hogy a szükségképpen tömör ismétlődés olyan információkat is magában foglal, amelyeket maga a nyelvi anyag nem tartalmaz kifejtve, ezeket a befogadónak kell a közöltekhez kapcsolnia. Az eddigiekből is világos, hogy ami a természetes, a hétköznapi nyelvben meglepő, eltér a szokásostól,az a hatásra törekvő retorikus nyelvhasználat számára kedvelt nyelvi fordulat. A szokásostól, a mindennapitól való eltérés különlegessé, díszessé, hatásossá is teszi ezt a kifejezésmódot; nem véletlen tehát, hogy a művészi nyelvhasználatban, az ünnepi ceremóniák nyelvében, az emelkedett stílusú szövegekben, a publicisztikában, a reklámnyelvben gyakoriak ezek az alakzatok.