Leíró magyar nyelvtan II/1/a [antikvár]

A SZÓJELENTÉSTAN TÁRGYA, FOGALMA ÉS HELYE A SZÓKÉSZLETTANBAN A nyelv, — a gondolkodás, a gondolatok kifejezésének és közlésének eszköze társadalmi jelenség, össznépi jellegíí és szerepű elemek, jelek és szerkezetes egységek artikulált emberi hangokkal megvalósuló rendszerhálózata. E nyelvi rendszer tagolt egész, strukturált, illetve struktúrával rendelkező viszonyhordozó valóság, amelynek objektivitását, állandóságát, állapotsze-ríiségét a társadalmi tudat sajátos szerkezete biztosítja, de egyúttal ez teremti meg az egymás mellett élő törvényszerű árnyalati eltérések utján a nyelvalakulás, fejlődés, változás lehetőségét is. Ez objektív rendszer tényeinek és jelenségeinek értékét, szerepét és a rendszer egészében elfoglalt helyét csak a nyelv egyes elemeinek, jeleinek, jelszeríí és jelszerutlen kapcsolatainak, jelkategóriáinak és szerkezetes egységeinek elemzésével világíthatjuk meg. A nyelv társadalmi jellegű rendszerhálózatánák anyagából alakul ki a társadalmat alkotó egyének tudatában az esetleges egyéni tényekkel és jelenségekkel kiegészült egyéni nyelvi rendszer. Ez az egyéni nyelvi rendszer többszörösan függvénye a társadalminak, a társadal mi nyelvi rendszer viszont lényegileg független az egyénitől, — minthogy az egyéni nyelvi rendszer csak kivéletesen és korlátozott mértékben tartalmazhat a társadal ml-ból hiányzó tényeket, a társadalmiban azonban nemcsak lehetnek az egyéni nyelvi rendszerből hiányzó tények, hanem szinte fölösen vannak. A társadal mi, nyelvi rendszer törvényszerűségei határozzák meg tehát az egyéni nyelv egyes beszédaktusainak lefolyá-