Leíró magyar nyelvtan II/1/c [antikvár]

A szófajtan fogalma és helye a nyelvtan rendszerében ' . \ 1«/ A_szó_njelytani_^ellege A gondolkodásban kialakuló fogalmak kifejezője és az általánosítás eszköze a nyelvben a szó . — A nyelv szavai önmagukban egy-egy dolgot, jelenségcsoportot, kategóriát képviselnek, de a szavak egymátsól függetlenül, elszigetelten nem jelölik meg a dolgok és jelenségek kölcsönös viszonyát, s ezért nem alkalmasak arra, hogy a gondolatközlés teljes értékű eszközei legyenek. A gondolkodás a dolgokat és jelenségeket valóságos viszonyaikban, mozgásukban igyekszik tükrözni, a ezért- a nyelv szókincsének a gondolatközlésre alkalmassá válásához szüksége, hogy a szavak bizonyos alaki módosulásokkal azokat az alapvető, lényeges viszonyokat és kapcsolódási lehetőségeket tükrözzék, amelyeket a gondolkodás a dolgok ós a jelenségek között megállapít. A — hon — nyelv — szeretet — függ — meleg: szavak mindegyike ismerős, vagyis tudjuk, hogy külön-külön mit jelentenek. Ha azonban e szavakat szótári alakjukban egymás után halljuk vagy olvassuk, nem tudjuk, miért kerültek egymás mellé, pedig beszéd vagy írás közben éppen az a törekvésünk, hogy a dolgok és jelenségek valóságos viszonyait tükrözze nyelvi megnyilatkozásunk, vagyis a szavak bizonyos alaki módosulásokkal e viszonyra utaljanak, és egymással meghatározott kapcsolatba lépjenek. Szavaink errL önmagukban, elszigetelten nem képesek, hanem csak akkor válnak erre alkalmassá, ha megszabott rendbe sorakoztatjuk, és alakilag megfelelően módosítjuk őket. Ha az előbbi szavakat így mondjuk: "Meleg szeretettel függj a hon nyelvén!" /Kölcsey/ - 7 -