Lélek és nevelés [antikvár]

Előszó Szorongva vállaltam a megtisztelő megbízatást, hogy a Kolozsváron megjelenő kis kötethez bevezetést írjak, hiszen Karácsony Sándor tanítványai között számosan találhatók, akik hosszú esztendők óta behatóbban tanulmányozzák munkáit. Magam, még a régi rendszerű gimnázium alsó osztályaiban jutottam müveihez A csúcsai front, A Siccki banda, A tanulás mesterfogásai. Leckék a leckéről, A nyolcéves háború, és ezek a diákélet ügyeivel foglalkoztak. KésóT?b a nagy kötetek is kezembe kerültek: a Nyehtan, Észjárás, Világnézet, így az írói munkásság mellett a nevelő, a tudós, a filozófus műveit is megismerhettem, de még ma is jócskán akad pótolnivalóm, hogy a teljességet gondosabban, mélyebben tanulmányozzam, hiszen ezen a földdarabon, ahol élünk a XX. században hozzá mérhető alkotó egyéniség kevés található, aki a filozófiai értékrendszer új látásait, eredményeit olyan egyetemességben értelmezte, mint ő. Kétségtelen, hogy személyes találkozásaink (melyek még nagyszalontai diákságom idejébóí valók) óta megszakítás nélkül olvastam, amikor lehetőségem megnyílott hallgattam a professzor urat, azaz Sándor bátyámat, ebben az esetben mégis elfogódottabban nyúltam tollhoz, hogy bevezetést írjak ma is új, érvényes és aktuális gondolatai elé. Nagyszalontán az Arany János Gimnázium meghívott vendégeként tisztelhettük, Budapesten már kényszer-nyugdíjazása után egyetemi hallgatóként néhány társammal a lakásán hallgathattuk Karácsony Sándort, és ezek voltak: a mi igazi egyetemi éveink. Szomorú, mert mindössze két évig tarthatott. Eltiltották a tanítástól, száműzték debreceni katedrájáról, megfosztották ifjúsági vezető munkájától elhallgattatták. Műveit bezúzták, tanítványait vele egyetemben üldözték, lakását figyelték, telefonjait lehallgatták, alázták ahogy és ahol csak tehették. A miértre egyetlen gondolattal adhatok magyarázatot: mert hatott, mert nevelt, mert bizonyságot tett, s minden cselekedetére rátette egész életét. Egyébként is ez az egyetemes jellemzés munkásságára, mert ő nem modemkedett, de a teljes élettel nevelt, mindig és mindenkor lelkiindíttatásból. A lélek embere. Jézus Krisztus korszerű követője volt. A tudomány művelése, új eredmények magalkotása során