Beszédek ünnepekre, alkalmakra [antikvár]

Okos beszéd „ Csak akkor beszélj, amikor kell, a felét mondd csak annak, amit gondolsz; csak azt írd le, amit aláírhatsz, és csakis azt cselekedd, amit elmondhatsz!" (ifj. Dumas) Figyelek rád! Valóban mindenkire figyelek, aki hozzám beszél! Ez talán az egyik legfontosabb kapocs az emberek között. Meghallgatni és meghallani másokat. Ettől leszünk egymás számára fontosak. Van, aki sokat szeret beszélni, de nem érdemes figyelni rá. Szállnak a szavak, semmitmondó tirádák zúdulnak ránk, s nem tudunk velük semmit kezdetű. Ezzel szemben a megszerkesztett szöveg tartalommal bír. Van eleje, közepe, vége. Átgondolt mondarüvalót kínál a hallgató számára. Kicsire, nagyra egyaránt oda kell figyeliű. A kisebbek segítségre szorulnak, rrüvel szókincsük még nem teszi lehetővé, hogy szabatosan fejezzék ki magukat. Gyakorló szülőként ezt gyakran tapasztalom, hogy mégis remekül lehet hosszasan beszélgetrü kisebb gyerekekkel is, ha áüendítjük őket a nyelvi nehézségeken. Nem is szabad hagyrű, hogy pongyola módon, tessék-lássék zagyvaságokkal érjék be gondolataik kifejezését. A nagyok, igen a nagyok ők már okosan gondolkodva, összefüggően képesek „beszélni". Ha akarnak, s ha hagyják, hogy ne alacsonyodjanak le mondanivalójuk megfogalmazásában. Szeretem a beszélni képes embereket. Figyelek rájuk. Attól a pillanattól kezdve, hogy a beszélgetőpartnerem látja, érdeklődésem rá irányul, fontos nekem, mit szeretne velem közölni, máris gondosabban, pontosabban kezd fogalmazni. A testbeszéd nündezt csak erősíti. Az odafordulás a kommunikációs partner felé, a szemkontaktus, a metakommunikációs jelrendszer mind-mind megerősíti a társam abban, hogy bizonyára érdekel engem az, amiről szólni kíván. Számomra az okos beszéd a szerkesztett megszólalást jelenti. „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok." - Kazinczy Ferenc A nagy titok c. disztichonja számomra mindig irányadó volt. Tarutványaim már tudják, beszélni csak akkor érdemes, ha van körvonalazott mondanivalónk. Már nem érik be igénytelen kis mondatocskákkal. Ők már beszélnek. Szépséges magyar nyelvünk elképesztő szókincsgazdagságát kezdik magukénak érezni, igény van a megszólalás gyönyörűségére. (Az akadémiai nagyszótár eddigi anyaggyűjtése alapján végzett számítások azt mutatják, hogy a magyar szókincsnek az a része, amelyet szótározni szoktak, 230 000 szóra tehető.) Sok tanártársam panaszkodik, hogy silányul nyelvünk, a diákok csak makognak valamit, s azt hiszik, beszélnek. Nos, ezt másképp élem meg a hétköznapokban. A szépség az anyanyelv ismeretében rejlik. Aki a másikat is érti, büszke lehet magára, hogy ő is elérte azt a szintet, amitől már partner lehet a társalgásban.