Nyelvjárási szókészletünk néhány szerkezeti kérdése [antikvár]

A magyar nyelvjárások atlaszának 1162 közzétett térképéből 617 a lexikai jellegű, tehát az olyan térképlap, amelynek anyaga úgy állt össze, hogy a gyűjtők a térképlap köznyelvi címszavával jelölt fogalom helyi megnevezését vagy megnevezéseit keresték, előre megfogalmazott és kötelezően használt kérdezőmondatok, esetleg rajzok segítségével vagy rámutatással. Az anyaggyűjtésnek ezt a módszertani sajátságát azért hangsúlyozom, mert ez a legfőbb biztosíték arra, hogy az egy térképlapon található, nemegyszer igen tekintélyes mennyiségű lexéma valóban azonos jelentésű. Ez ugyanis ebben a vizsgálatban, amelynek bizonyos eredményeit most kívánom bemutatni, alapvető követelmény. Vizsgálatomba 567 megjelent térképlap anyagát vontam be. A többinek a feldolgozásáról vagy azért mondtam le, mert a vizsgált tárgy a nyelvterületnek csak viszonylag kis részén ismeretes, és így a rá vonatkozó nyelvi adatokat nem vagy csak erősen korlátozott mértékben használhattam volna fel; vagy pedig azért, mert fogalmi egységük látszik problematikusnak, ami kérdésessé teszi a térképlap nyelvi adatainak a jelentésbeli azonosságát is. Feldolgoztam viszont egy kiadatlan térképlap anyagát (vöröshagyma), két fogalom (eke, mák) megnevezését pedig több térkép anyagának a felhasználásával állítottam össze. Néhány esetben - a szükséges óvatossággal - hasznosítottam a gyűjtés szándéka szerint nem lexikális (tehát fonetikai-fonológiai, morfológiai jellegű) térképek tanulságait is.