Egzotikus képek, idegen hangok

Mit várhat a magyar olvasó egy magyar szerző könyvétől, amely tőlünk földrajzilag és kulturálisan egyaránt igen távoli vidék filmművészetéről szól? Nos, éppen azt, amire maga a szerző is kíváncsi lehetett: milyen sajátos szempontokat nyújt a távolság, amelyet át kell hidalnia. Egyrészt ettől a körülménytől nem lehet eltekinteni, másrészt nyilván megvan a távol-keleti filmnek az autentikus szakirodalma, részben
a hazai filmtudósok, részben a hosszabb-rövidebb időt ott töltő, életművük egy részét e filmkultúra tanulmányozásának szentelő nemzetközi szerzőgárda könyvtárnyi munkájának köszönhetően. Miért lehet érdekes egy magyar tollú szerzőtől olvasni ugyanerről?Farkas György tanulmánykötete a számos informatív filmleírás és elemzés mellett erre a kérdésre is választ kínál. A kötet teoretikus keretét a posztkolonializmus alkotja, amely a történelemtudomány mellett a filmelméletben is meghatározó szempontrendszerré vált az utóbbi évtizedekben. Ugyanakkor fontos körülmény, hogy a különbségek és az ebből fakadó (elő)ítéletek mellett az állandóság kérdése is megfogalmazódik a szövegekben, nevezetesen: mi az a kultúrák feletti összekötő kapocs, amely mintegy magasabb szempontból fogja össze,
tartja egyben a mégoly távoli világok művészetét. A szerző szerint mindez az identitás fogalmában ragadható meg: nem lehet véletlen, hogy ez a leggyakoribb szakkifejezés a szövegben, éppen három tucatnyi alkalommal fordul elő. Hasonlóan fontos szempont a kulturális keresztkapcsolatok - akár kritikus - elemzése; a távol-keleti történetek
hollywoodi olvasata, illetve a távol-keleti alkotók értelmezései a nyugati kultúra alapműveiről, például Shakespeare drámáiról, köztük
a Hamletről, méghozzá két kínai (!) adaptációban; avagy az olyan izgalmas felvetések, mint hogy kimutathatók-e a film noir műfaji és/vagy stíluselemei Kurosawa filmjeiben.

Gelencsér Gábor