Lépéshátrányban [antikvár]

BEVEZETŐ 1984-ben jártam először a Táncsics kollégiumban. A Művelődési Minisztérium felkérésére látogattam el oda egy vizsgálat céljából. A vizsgálatra azért került sor, mert a volt Táncsics kollégisták egy csoportja levélben fordult a minisztériumhoz, hogy ne hagyja veszni e különleges célokat szolgáló oktatási intézmény haladó hagyományait. A Táncsics kollégiumot ugyanis akkor már az önállóság fokozatos elvesztése, a megszüntetés veszélye fenyegette. A vizsgálat során az is kiderült, hogy a szorongató külső körülmények hatásán túl, a kollégiumon a belső bomlás tünetei is érzékelhetők voltak. Természetesen érdekelni kezdett, hogy milyen lehetett a Táncsics kollégium fénykorában. Ennek kiderítésére 1985-ben látszott felcsillanni némi remény, amikor váratlanul felkeresett egy régi Táncsics kollégista, Futaki József azzal az ötlettel, hogy szívesen földolgozná a kollégium történetét. Beszélgetéseinkből fokozatosan kibontakozott egy tizenöt éves "pedagógiai kísérlet" hatásvizsgálatának a terve. Azért teszem idézőjelbe a kísérletet, mert annak idején a Táncsics kollégium megalapítását és működtetését senki nem nevezte