Két Anschluss között. Nyugat-Magyarország és Burgenland Wilsontól Hitlerig

"Na igen..., nem volt kellemes Saint-Germain-ben, noha az előszoba, ahol több mint egy órát várakoztattak bennünket, szép empire stílusú volt, amit nagyon megcsodáltam. Végre kinyílt az ajtó, és a tárgyalóteremben találtuk magunkat. Hosszú asztal körül ott ültek a győztesek: Clemenceau roppant ősz fejével és rozmárbajszával, Lloyd George fátermörderjében és az olasz Orlando. Nekünk állnunk kellett. Egy diplomata egyenruhába öltözött fiatalember hozzám fordult és átnyújtott egy dokumentumot. A békeszerződés volt az. Pontosabban szólva a békediktátum. Elolvastam a német változatot. [...] Nem vagyok szentimentális, de elhomályosodott a szemem. A teremben feszült csend volt, amikor előhúztam egy térképet a táskámból. Rámutattam arra a keskeny sávra, amely Magyarország nyugati határánál húzódott. Előadtam, hogy a területet túlnyomórészt németek lakják, és utaltam Wilson 14 pontjára a népek önrendelkezési jogáról. A nagyok hallgattak. Clemenceau valamivel nagyobb odafigyeléssel állt, miközben Lloyd George álmos hangon néhány szót váltott a titkárával. Mit tudtak ezek az emberek Közép-Európa földrajzáról?! Amikor a mondandómat befejeztem, Clemenceau a mögötte álló férfihoz fordult. Bene¹ volt az. Megrántotta a vállát, de nem látszott elutasítónak velünk szemben. >>Bon