Elfelejtett, mellőzött források [antikvár]

ELŐSZÓ Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum rendeltetésénél, hivatásánál fogva Janus-arcú intézmény. A könyvek, dokumentumok, tárgyi emlékek gyűjtésén, feldolgozásán és ismertetésén túlmutató kötelessége, hog az összehasonlító pedagógia és a neveléstörténet sajátos eszközeivel segítse megismerni a nagyvilág eseményeit és saját múltunkat. Meggyőződésünk, hogy ez a ki- és visszatekintés hasznos tapasztalatokat, érvényes tanulságokat és eligazító tájékozódási pontokat nyújthat útkereső terveinkhez. Örömmel tapasztaljuk, hogy a neveléstudomány és a pedagógiai gyakorlat mind érzékenyebbé válik ezekre a jelzésekre. Növekvő érdeklődésük új igényeket támaszt, új feladatokra kötelez. A magyar iskola múltja iránti érdeklődést szeretnénk kielégíteni új sorozatunkkal, a pedagógia elfelejtett, mellőzött forrásainak közreadásával. A sorozat folytatása az OPKM eddigi kiadói tevékenységének: a neveléstörténeti bibliográfiák, forráskiadványok, tanulmánykötetek és a reprintek nyomába lép. Ugyan-eikkor sajátos ötvözete is mindezeknek. Olyan művekről törli le a port, amelyek történeti értékükön túl ma is érvényes, hasznos tartahnak hordozói. Az elmúlt évtizedekben folyamatok szakadtak meg, értékek merültek feledésbe. A (nem tudományos) politika és a (tudományos) taktika egyaránt szelektált. Hivatalos emlékezetünk a pedagógiában is főképpen a „haladó hagyományokra" korlátozódott. Sorozatunk természetesen nem pótolhatja az elmaradt és sürgető neveléstörténeti feltáró és feldolgozó munkát. Értékeket, hagyományokat keres, érdeklődést akar felkelteni csupán, s ezáltal, reméljük tágítja a pedagógiai látóhatárt. A harmadik kötet is az előző kettő logikáját, válogatási elveit követi. Az itt közölt írások újabb jelzések abból a gazdag örökségből, anúből, megújulást keresve, nűndannyian meríthetünk. Budapest, 1991. március 5. Kelemen Elemér