Vázlat a szocialista nevelőiskoláról [antikvár]

A szocialista nevelőiskola cél, amelyet szeretnénk megvalósítani, de amely ma még csak csiráiban létezik, mert a társadalom és az oktatás elmúlt négy évtizedes fejlődése a kibontakozást nem tette lehetővé. 1945 után - részben a radikális társadalmi átalakulás, részben a tudományos-technikai haladás és az ehhez kapcsolódó gazdasági, települési változások következtében -régi közösségek bomlottak szét, újak pedig nem alakultak ki, vagy ha igen, még nem szilárdultak meg, Az iskola feladata az volt, hogy az új ismereteket széles körben terjessze, ezzel háttérbe szorult maga a nevelés. Az ismeretközlés előtérbe állítása persze még nem jelentette azt, hogy automatikusan gyarapodott az általános és szakmai műveltség. A tudásszintről folytatott vizsgálatok megállapították, hogy a sokat emlegetett maximai izmus ellenére sem hagyták el valóban felkészült fiatalok az iskolát. Joggal merül fel tehát az a kérdés, hogy mitől függ az iskola hatékonysága? Kizárólag a jó tantervektől és tankönyvektől és az ismereteket megfelelően közölni tudó pedagógustól, vagy attól a nevelési atmoszférától is, amely az értékeket az iskolán belül és kívül megfelelő helyre állítja, amely jelentőséget tulajdonít az emberi kapcsolatoknak, amely sokoldalúan segíti a személyiség formálását? Minden múltbeli példa azt bizonyítja, hogy az oktatást és a nevelést egységben kell felfogni akkor is, ha az ismeretközlésről van szó, és akkor is, hogy ha a személyiség kialakításáról. Úgy vélem, hogy a szembeállítás, amelyre az utóbbi időben is hajlandóság van, nem segíti az iskolát munkájának megvalósításában. Kell a tudás, de kell egy olyan értékrendszer is, amely a tudást felhasználó embereket neveli.