Iskola és politika [antikvár]

Donáth Péter monográfiája és a kiegészítő közlések együttesen hiánypótló könyvet alkotnak - mind a hazai nemzetiségtörténeti, mind az iskolatörténeti kutatások szempontjából. A kötet egyik szálon a magyarországi németek két világháború közötti életének, sorsának - Tilkovszky Lóránt, Bellér Béla és mások által - gazdagon feltárt történetéhez kapcsolódik; azokat egészíti ki művelődéstörténetünk egy igen érdekes, ám eddig nem vizsgált területének: a német nyelvű állami tanítóképzés történetének bőséges forrásanyagon nyugvó, alapos feldolgozásával. A másik szál: a hazai tanítóképzés s benne a fennállásának egy és egynegyed százados jubileumát a közelmúltban, 1994-ben ünneplő budai képző históriája. Bollókné Panyik Ilona összefoglaló kismonográfiájához kapcsolódóan most egy újabb, kevésbé ismert fejezet kerül az olvasó elé, hiszen az önálló intézményként működő kisebbik testvérrel - 1939 és 1944 között - nemcsak a fedél volt közös, de közösek voltak - nagyobbrészt - a falakat szellemiségükkel megtöltő, nagyszerű tanárszemélyiségek is, ismert vagy kevésbé ismert elődeink. Előttük is tiszteleg ez a kötet, hiszen szakmai erőfeszítéseik, emberi-erkölcsi teljesítményük a mi munkánkat is megalapozta, előkészítette. És tisztelgés az alig két évszázados magyarországi tanítóképzés és az ezeréves magyar iskola minden egykori és mai munkatársa: a névtelen tanítók és a neves professzorok előtt egyaránt, akik évszázadokon át - nem mindig elismerve és megbecsülve - vállukon hordozták a magyar iskola súlyos terhét, a mindenkori magyar társadalom jövőjét.