Bővebb ismertető
Előszó az új kiadáshozA túlélésE könyvről ezentúl óhatatlanul a 20Ö1. szeptember 11-i események fognak eszembe jutni. A kiadó szeptember 20-ra tervezte a megjelenést, s az azt megelőző hétre több különböző médiaeseményt szervezett Washingtonba, New Yorkba, valamint a középnyugati államokba. Hiába fektetett azonban á marketinges csapat annyi munkát az előkészületekbe, a terrortámadások miatt mind a médiában, mind a közlekedésben hatalmas káosz alakult ki. A televízió-, illetve rádióműsorok egy részét szüneteltették, amelyek pedig adásban maradtak, azokat kizárólag egyetlen téma foglalkoztatta, s nem egy újonnan megjelenő könyv.Jómagam egy szokványos munkanap reggelén értesültem a Világkereskedelmi Központ tragédiájáról. A testvérem hívott föl telefonón: - Amerikát támadás érte - mondta. - Kapcsold be a tévét!Mint mindenki más akkor az országban, én is csapot-papot otthagyva szájtátva bámultam a televíziót, és figyeltem áz események kibontakozását.Eltűnt három repülőgép - majd négy, nem is, hat. Egy becsapódott a Pentagon épületébe. De hiszen ez az elnök elleni hajtóvadászat! És ezután élő, egyenes adásban valami egészen elképesztő látványnak lehettünk tanúi: a világ ember által emelt két leghatalmasabb építménye a szemünk láttára vált a földdel egyenlővé.Tíz nappal később rajta voltam az egyik első gépen, amelyiknek
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (Moszkva, 1821. november 11. – Szentpétervár, 1881. február 9.) orosz író. A világirodalom és az orosz irodalom mindmáig legnevesebb képviselőinek egyike, a 19. századi orosz irodalom felemelkedésének kulcsfigurája, az ún. filozófiai-ideológiai regény vagy eszme-regény műfajának megalkotója, a lélektani regény mestere.
Hadmérnöknek tanult, de tanulmányait nem fejezte be. Egyre inkább az irodalom és a publicisztika, illetve a korabeli szellemi mozgalmak felé fordult figyelme. Első sikeres alkotása Szegény emberek (1845–46) címen jelent meg 1848-ban. Bátyjával többször kísérelt meg lapokat, folyóiratokat megjelentetni (pl. Vremja – Az Idő címmel) – sikertelenül.
Bár sohasem csatlakozott semmilyen mozgalomhoz, szervezethez, mégis megvádolták, hogy tagja volt az utópista szocializmus nézeteit képviselő, ateista Petrasevszkij-körnek. Felségárulás vádjával halálra ítélték (1849), s több társával együtt alávetették annak a megalázó és félelmetes helyzetnek, hogy csak a vesztőhelyen, az ítéletre várva kaptak kegyelmet. Az ítéletet a cár többéves száműzetésre, majd az ezt követő katonai szolgálatra módosította.
A száműzetést állítólag élete egyik meghatározó pozitív élményének tartotta, itteni élményei alapján készítette Feljegyzések a holtak házából (1862) című emlékiratregényét.
Az 1860–70-es években hosszas utazásokat tett Nyugat-Európában, de – szemben kortársaival – a Nyugat inkább taszította, mint vonzotta. Utazásai során ismerkedett meg a különböző szerencsejátékokkal, s eluralkodott rajta a játékszenvedély, emiatt is sokat küszködött anyagi gondokkal. Ez az élményalapja A játékos (1866) című kisregényének.
Az író 1881. január 28-án este súlyos tüdőtágulatban hunyt el, s Szentpéterváron az Alekszandr Nyevszkij-kolostor temetőjében helyezték örök nyugalomra. Temetése eseményszámba ment, rengetegen jelentek meg, hogy utolsó útjára elkísérjék.