Szókratész védőbeszéde

Szükségünk van személyes életfilozófiára, saját, különbejáratú ideológiára? Igen. Még annak is, aki ezt nem tudatosítja. Egy rendszerre, amelyet mi alkotunk meg magunknak, átszűrve a körülöttünk zajló valóságot belső mátrixainkon. Egy olyan világban, mely részben a technikai körülmények következtében, részben a korszellem hatására egyre kevésbé átlátható és sokaknak követhetetlenül gyorsan változik, még nagyobb szükség van rá. Egyre nehezebb döntéseket hozni, hisz mind több ismeretlenből kell egyre gyakrabban választani. Oly korban élünk, hol a szabadság nevében önkényeskednek, kérdéses az érték, mindenható a divat és a pénz, ahol dívik az ellehetetlenítés művészete, az az attitűd, mely rendszeres, bomlasztó kérdésfelvetésére nem vár és nem fogad el válaszokat, csak újabb megkérdőjelezésekkel folytatja, és elülteti a kétely, a bizonytalanság hangulatát, mely aztán ott lóg a levegőben, mérgez és szétzilál. Tudjuk, néha ki is mondjuk, hogy egyre nagyobb szükség van fogódzókra, élet és halál tisztánlátó értelmezéseire, mely hozzájárul(hat) a belső biztonság kialakításához, a hithez, hogy képesek vagyunk legalább részben kézbe tartani a sorsunk. Vagy ahhoz, hogy elfogadjuk azt, amikor erre képtelenek vagyunk.