Bővebb ismertető
Tíz interjú, tíz emberrel, egyévessel, tízévessel, végül százévessel, (az egyéves helyett a feleleteket a mama adja). Azután interjúk különféle fajtájú emberekkel, franciával, némettel, angollal, tízfélével. Végül interjúk ugyancsak tíz emberrel, akik foglalkozásuk szerint különböznek egymástól. Legvégül néhány kép az író gyermekkori környezetéről. Az interjúk, úgy látszik, részben valóságos beszélgetések, tehát valóban föltett kérdések s a kérdésekre kapott válaszok, részben elképzelt beszélgetések, melyek elárulják költött voltukat - például a francia Ninette az autobuszon, az Andrássy-út külső szakaszán egészen az átszállóig tehát legföljebb az Aréna-útig aligha adhatott volna annyi feleletet, amelyek összességéhez legalább félórai idő kellett volna - mégis belső valószerűségükkel legalább is úgy jellemzik a megrajzolt alakokat. mint a valóban elhangzott feleletek. Vagy talán még jobban. Például a képviselő az interjú végén azt kérdezi az interjúvoló írótól: "Hova sietsz?" Az író felel: "Haza." A képviselő autoszuggesztiv gyakorlattal ismételgeti: "Haza... Haza..." Ez a két szó a lényeg, mindaz, amit a képviselő csakugyan mond, vagy mondhat, csupán e két szó dinamikáját adja meg. Ugyanúgy a miliő megfestésében ez a mondat: "A hosszú előszoba végén a képviselő úr ajtaja fölött egy fölírás csillog felém: Kijárás."