A barokktól a romantikáig [antikvár]

1711-ben, a szatmári béke évében egy közel félezer oldalas mű jelent meg Lipcsében, latin nyelven, Czvittinger Dávidtól: a Specimen Hungáriáé Literatae, az első magyar irodalmi lexikon. Czvittinger írói lexikona - mint ahogy életrajzírói feljegyezték - abból a szándékból született meg, hogy a művelt európai tudósvilágnak a magyarság s a vele együttélő népek szellemi értékeit felmutassa s ezzel cáfolja meg egyik németországi professzorának azt az állítását, hogy az az ország, ahonnan jött, barbár föld, népeinek pedig se irodalma, se műveltsége. A megbántott önérzet hosszú évekig tartó fáradságos munkára indította az altdorfi diákot. Czvittinger tisztában volt azzal, hogy műve nemcsak bizonyítani fog a művelt Európa előtt, hanem visszhangot támaszt saját hazájában is. Valóban így történt. A Speciment az elkövetkező fél évszázadban számos hasonló nyomtatott és kéziratos munka követte, közöttük a legjelentősebbek: Rotarides Mihály szintén latin nyelvű műve, a Históriáé Hungaricae Literariae (Altona, 1743) és Bod Péter Magyar Athenasa (Nagyszeben, 1766), s e művek mind a magyar irodalom öntudatra ébredésének, egymástól elszigetelt művek sokaságából összefüggő egységgé válásának bizonyságai voltak. Bod Péter előszavában a számbavétel tudatossága fejeződik ki: „Szándékoztam ezen irásom által főképpen a mi előttünk, Hazájoknak hasznokra s ékesitésekre és Isten Dicsősége terjesztésére élt jó Embereknek a feledékenység által eltemetett Emlékezeteket amennyire lehetett megujitani."