kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Ady Endre - A magyar irodalom kincsesháza [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/822/4683822.jpg "Ady Endre - A magyar irodalom kincsesháza [antikvár]")
A magyar irodalom kincsesháza [antikvár]
Ady Endre, Amadé László, Ambrus Zoltán, Ányos Pál, Apáczai Csere János, Arany János, Arany László, Árva Bethlen Kata, Babits Mihály, Bacsányi János, Bajza József, Balassi Bálint, Bárd Miklós, Baróti Szabó Dávid, Batizi András, Berzsenyi Dániel, Bessenyei György, Bornemissza Péter, Bródy Sándor, Cholnoky Viktor, Csiky Gergely, Csokonai Vitéz Mihály, Czuczor Gergely, Dugonics András, Eötvös József, Eötvös Károly, Faludi Ferenc, Fáy András, Fazekas Mihály, Garay János, Gárdonyi Géza, Gvadányi József, Gyóni Géza, Gyöngyösi István, Gyulai Pál, Harsányi Kálmán, Heltai Gáspár, Ilosvai Selymes Péter, Jókai Mór, Jósika Miklós, Juhász Gyula, Justh Zsigmond, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Kármán József, Károli Gáspár, Katona József, Kazinczy Ferenc, Kemény Zsigmond, Kisfaludy Károly, Kisfaludy Sándor, Kiss József, Komjáthy Jenő, Kosztolányi Dezső, Kozma Andor, Kölcsey Ferenc, Kriza János, Krudy Gyula, Madách Imre, Mikes Kelemen, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Nagy Ignác, Pálóczi Horváth Ádám, Pázmány Péter, Petelei István, Péterfy Jenő, Petőfi Sándor, Prohászka Ottokár, Rajnis József, Rákosi Jenő, Rákosi Viktor, Reviczky Gyula, Riedl Frigyes, Rimay János, Surányi Miklós, Szabolcska Mihály, Széchenyi István, Szegedi Lőrinc, Szenczi Molnár Albert, Szentjóbi Szabó László, Szigligeti Ede, Sztárai Mihály, Tinódi Lantos Sebestyén, Tolnai Lajos, Tompa Mihály, Tormay Cecile, Tóth Árpád, Tóth Kálmán, Tömörkény István, Török Gyula, Vajda János, Vajda Péter, Vargha Gyula, Vas Gereben, Verseghy Ferenc, Virág Benedek, Vörösmarty Mihály, Zrínyi Miklós
A finn-ugor és török-tatár elemekből összetett magyar léleknek szellemi megnyilatkozását csak attól a kortól kezdve tudjuk ellenőrizni, amikor a nyugati kultúrnemzetek latin betűs írásához tért. A régebbi korra vonatkozólag a rokon népek kezdetlegesebb műveltségi fokot mutató szájhagyomány-termékeinek, egy-két őstörténeti adatnak, a magyarság életmódjának és a középkorban létrejött latin krónikáknak alapján mindössze annyit következtethetünk, hogy a honfoglaló magyarság lelki világát a...
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2450 Ft
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
A finn-ugor és török-tatár elemekből összetett magyar léleknek szellemi megnyilatkozását csak attól a kortól kezdve tudjuk ellenőrizni, amikor a nyugati kultúrnemzetek latin betűs írásához tért. A régebbi korra vonatkozólag a rokon népek kezdetlegesebb műveltségi fokot mutató szájhagyomány-termékeinek, egy-két őstörténeti adatnak, a magyarság életmódjának és a középkorban létrejött latin krónikáknak alapján mindössze annyit következtethetünk, hogy a honfoglaló magyarság lelki világát a sámánizmus fokán álló vallási képzetek és gyakorlatok, s e mellett erősen kifejlett hőskultusz jellemezte irodalmi megnyilatkozásában. A kettő egybe is olvadt, amint azt Álmos vezér születésének mondája bizonyítani látszik. A hatalom birtokosa a maga fennsőbbségét őseinek míthoszi eredetével és hősi cselekedeteinek emlékével támasztotta alá. Ebben a tekintélyt biztosító családi hagyományban juthatott szerep a világhódító hun királlyal, Attilával való rokonság emlegetésének is, így kapcsolódik bele a közvetlen magyar mult mondai emlékvilágába a hun honfoglalás története, amelyet a késő krónikás első honfoglalásnak nevez. Az ősi emlékeket gyűjtő középkori krónikás azonban nehéz helyzetbe kerül, amikor ennek a hun honfoglalásnak a magyar történetbe való beiktatását össze kell egyeztetnie a nyugati népek Attilát megítélő keresztény felfogásával: a pogányság harcát a keresztény népek ellen a keresztény historikus csak azzal a meggondolással dicsőítheti, hogy Attila az Isten büntető ostora volt. A kereszténység ellen küzdő pogány fejedelem kultuszát a keresztény térítés époly kevéssé láthatta szívesen, mint a magyarság igazi őseinek pogány vallási elemekkel átszőtt mondai emlékét; ez az oka annak, hogy a szorosan vett magyar őstörténet mondai világából, a honfoglalás harcaiból is alig egy-két mozzanat élhetett a nép emlékében, került az amúgyis tudákos, tehát a szájhagyomány mesejellegétől idegenkedő krónikások feljegyzésébe. A Kárpát-medencében elhelyezkedő magyarság ősi irodalmának emlékeit ezért mosta el az idő. Nyugattal szellemi kapcsolatainkat a keresztény Egyház térítő munkásai teremtették meg. A latin betűs írás első irodalmi termékei tehát vallásos jellegűek, író és közönség a latin írást ismerő egyházi rendekből került.
Termékadatok
Cím: A magyar irodalom kincsesháza [antikvár]
Szerző:
Ady Endre
,
Amadé László
,
Ambrus Zoltán
,
Ányos Pál
,
Apáczai Csere János
,
Arany János
,
Arany László
,
Árva Bethlen Kata
,
Babits Mihály
,
Bacsányi János
,
Bajza József
,
Balassi Bálint
,
Bárd Miklós
,
Baróti Szabó Dávid
,
Batizi András
,
Berzsenyi Dániel
,
Bessenyei György
,
Bornemissza Péter
,
Bródy Sándor
,
Cholnoky Viktor
,
Csiky Gergely
,
Csokonai Vitéz Mihály
,
Czuczor Gergely
,
Dugonics András
,
Eötvös József
,
Eötvös Károly
,
Faludi Ferenc
,
Fáy András
,
Fazekas Mihály
,
Garay János
,
Gárdonyi Géza
,
Gvadányi József
,
Gyóni Géza
,
Gyöngyösi István
,
Gyulai Pál
,
Harsányi Kálmán
,
Heltai Gáspár
,
Ilosvai Selymes Péter
,
Jókai Mór
,
Jósika Miklós
,
Juhász Gyula
,
Justh Zsigmond
,
Kaffka Margit
,
Karinthy Frigyes
,
Kármán József
,
Károli Gáspár
,
Katona József
,
Kazinczy Ferenc
,
Kemény Zsigmond
,
Kisfaludy Károly
,
Kisfaludy Sándor
,
Kiss József
,
Komjáthy Jenő
,
Kosztolányi Dezső
,
Kozma Andor
,
Kölcsey Ferenc
,
Kriza János
,
Krudy Gyula
,
Madách Imre
,
Mikes Kelemen
,
Mikszáth Kálmán
,
Móra Ferenc
,
Nagy Ignác
,
Pálóczi Horváth Ádám
,
Pázmány Péter
,
Petelei István
,
Péterfy Jenő
,
Petőfi Sándor
,
Prohászka Ottokár
,
Rajnis József
,
Rákosi Jenő
,
Rákosi Viktor
,
Reviczky Gyula
,
Riedl Frigyes
,
Rimay János
,
Surányi Miklós
,
Szabolcska Mihály
,
Széchenyi István
,
Szegedi Lőrinc
,
Szenczi Molnár Albert
,
Szentjóbi Szabó László
,
Szigligeti Ede
,
Sztárai Mihály
,
Tinódi Lantos Sebestyén
,
Tolnai Lajos
,
Tompa Mihály
,
Tormay Cecile
,
Tóth Árpád
,
Tóth Kálmán
,
Tömörkény István
,
Török Gyula
,
Vajda János
,
Vajda Péter
,
Vargha Gyula
,
Vas Gereben
,
Verseghy Ferenc
,
Virág Benedek
,
Vörösmarty Mihály
Zrínyi Miklós
Kiadó: Athenaeum Kiadása
Kötés: Félvászon
Méret: 160 mm x 230 mm
Diósadi Ady Endre, születési nevén: Ady András Endre a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek.
Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.)
Magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyik legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ehhez mérten páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.
Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.
Az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, és Pestre költözött. A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában.
Magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyik legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ehhez mérten páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.
Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.
Az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, és Pestre költözött. A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában.
Arany László (Nagyszalonta, 1844. március 24. – Budapest, 1898. augusztus 1.) magyar költő és népmesegyűjtő. Arany János gyermekeként született Nagyszalontán. Legjelentősebb műve „A délibábok hőse”.
1844-ben született Nagyszalontán, Arany János és Ercsey Julianna második gyermekeként, nővére Arany Julianna volt.
Apjának kiemelkedése a paraszti sorból még bizonytalan volt, de ő már a kezdetektől fogva értelmiségi pályára készült. Gyermekkorának egyéniségformáló polgári légkörét erősen módosította, illetve az átlagos értelmiségi szint fölé emelte apjának költő és irodalmár volta, illetve az is, hogy apja bizonyos mértékig (vitatható nemességük tudata ellenére) mindvégig kötve érezte magát a parasztsághoz, amelyből származott.
Nem tudni, hogy Nagyszalonta és a szabadságharc emléke, illetve az ezt megelőző Petőfi-látogatások milyen módon befolyásolták az ifjú Arany Lászlót. Egy ilyen látogatás alkalmával írta hozzá Petőfi Sándor Arany Lacinak című versét. Ifjúi gondolkodásmódját a világosi fegyverletétel utáni évek és apja nagykőrösi tanárkodásának időszaka határozta meg. Magyarország történetének egyik legnehezebb korszaka volt ez. Ő azonban éppen ennek a tragikus időszaknak köszönhette azt a kitűnő iskolát, amilyen irodalmunkban valaha is osztályrészül jutott valakinek.
Székelyföldön gyűjtött népmeséit 1862-ben Eredeti népmesék címen adta ki. Apja, Arany János nyomdokain haladt, fő műve A délibábok hőse (1873) című verses regény; hősével, a beszédes nevű Hübele Balázzsal megalkotottak egy új figurát, a koncepció nélküli magyart, amolyan fordított Pató Pál urat. Műve tematikája miatt sokan az 1870–80-as évek „reményvesztett nemzedéke” tagjaihoz sorolták.
Apja halála után az 1885-ben Nagyszalontán megnyitott emlékszoba számára átadott több Arany János relikviát. Később ez a gyűjtemény képezte a szalontai Csonka toronyban 1899-ben kialakított Arany János Emlékmúzeum alapját. Sajtó alá rendezte apja irodalmi hagyatékát: Arany János hátrahagyott iratai és levelezése (1887–89).
1898-ban, ötvennégy éves korában halt meg. Életműve összesen öt kötet, ebből egy mesegyűjtemény, egy műfordítások, kettő tanulmányok, szépirodalmi alkotásai beleférnek egyetlen nem túl nagy terjedelmű kötetbe. Ebben megtalálható a fent említett "A délibábok hőse", irodalmunk egyik hibátlan remekműve. Csiky Gergely, Mikszáth Kálmán és a többi magyar író mind csak utána indultak el a realizmus útján, és csak kevesen érték el színvonalát.
Neje Szalay Gizella volt.
1844-ben született Nagyszalontán, Arany János és Ercsey Julianna második gyermekeként, nővére Arany Julianna volt.
Apjának kiemelkedése a paraszti sorból még bizonytalan volt, de ő már a kezdetektől fogva értelmiségi pályára készült. Gyermekkorának egyéniségformáló polgári légkörét erősen módosította, illetve az átlagos értelmiségi szint fölé emelte apjának költő és irodalmár volta, illetve az is, hogy apja bizonyos mértékig (vitatható nemességük tudata ellenére) mindvégig kötve érezte magát a parasztsághoz, amelyből származott.
Nem tudni, hogy Nagyszalonta és a szabadságharc emléke, illetve az ezt megelőző Petőfi-látogatások milyen módon befolyásolták az ifjú Arany Lászlót. Egy ilyen látogatás alkalmával írta hozzá Petőfi Sándor Arany Lacinak című versét. Ifjúi gondolkodásmódját a világosi fegyverletétel utáni évek és apja nagykőrösi tanárkodásának időszaka határozta meg. Magyarország történetének egyik legnehezebb korszaka volt ez. Ő azonban éppen ennek a tragikus időszaknak köszönhette azt a kitűnő iskolát, amilyen irodalmunkban valaha is osztályrészül jutott valakinek.
Székelyföldön gyűjtött népmeséit 1862-ben Eredeti népmesék címen adta ki. Apja, Arany János nyomdokain haladt, fő műve A délibábok hőse (1873) című verses regény; hősével, a beszédes nevű Hübele Balázzsal megalkotottak egy új figurát, a koncepció nélküli magyart, amolyan fordított Pató Pál urat. Műve tematikája miatt sokan az 1870–80-as évek „reményvesztett nemzedéke” tagjaihoz sorolták.
Apja halála után az 1885-ben Nagyszalontán megnyitott emlékszoba számára átadott több Arany János relikviát. Később ez a gyűjtemény képezte a szalontai Csonka toronyban 1899-ben kialakított Arany János Emlékmúzeum alapját. Sajtó alá rendezte apja irodalmi hagyatékát: Arany János hátrahagyott iratai és levelezése (1887–89).
1898-ban, ötvennégy éves korában halt meg. Életműve összesen öt kötet, ebből egy mesegyűjtemény, egy műfordítások, kettő tanulmányok, szépirodalmi alkotásai beleférnek egyetlen nem túl nagy terjedelmű kötetbe. Ebben megtalálható a fent említett "A délibábok hőse", irodalmunk egyik hibátlan remekműve. Csiky Gergely, Mikszáth Kálmán és a többi magyar író mind csak utána indultak el a realizmus útján, és csak kevesen érték el színvonalát.
Neje Szalay Gizella volt.
Szentistváni Babits Mihály László Ákos költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. Török Sophie férje, Babits Ildikó nevelőapja.
Gárdonyi Géza (eredeti nevén Ziegler Géza, Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között.
Gárdonyi Géza Gárdony-Agárdpusztán született. Édesapja Ziegler Sándor Mihály (1823-1879), édesanyja Nagy Terézia (1840. Március 21.-1926.) parasztsorba süllyedt szőlősgyöröki római katolikus kurtanemesek sarja. A szülők 1860. December 8.-án házasodtak össze, mely házasságból hét gyermek született. Egy lány és hat fiú. A hét gyerekből csupán Gárdonyi Géza és két öccse élte meg a felnőtt kort.
Gárdonyi Géza 1868 végén, Budán kezdte meg elemi iskolai tanulmányait, majd 1874-1875 között a sárospataki református kollégiumba járt.1876-ban a budapesti Calvin téri református gimnáziumban folytatta tanulmányait. Mivel édesapja egy megalkuvásra képtelen, lázadó ember volt, sehol nem tűrték meg hosszabb távon a munkaadói, így a család állandó vándorlásra kényszerült. Összesen 16 településen éltek rövidebb-hosszabb ideig.1878-ban Gárdonyi Géza leérettségizett, majd az Egri Érseki Katolikus Tanítóképző Intézet növendéke lett. 1882-ben szerezte meg népiskolai tanítói oklevelét. A különböző vidéki iskolákban való tanítás egyre nyomasztóbb hatással volt rá.
Mindeközben több lap is közölte kisebb nagyobb rendszerességgel írásait, verseit, elbeszéléseit. 1885 februárjában végre a pécsi Dunántúl című lap külső munkatársa lehetett.
1885 októberében lemondott kántortanítói állásáról, majd még ugyanennek a hónapnak a végén házasságot kötött Csányi Máriával. Az ifjú pár Győrben telepedett le, és itt is indult útjára Gárdonyi Géza igazi újságírói pályafutása.
Rövid életű házasságából négy gyermek született, majd 1892-ben különváltak. 1897-ben Egerbe költözött édesanyjával és haláláig ott is élt.
Gárdonyi Géza pályája során számos írói álnevet használt, különösen újságírói tevékenysége kapcsán, később pedig a gyermekmeséi fejlécén. A Gárdonyi Géza nevet első ízben 16 éves korában használta, melyet a születési anyakönyvezési helyszíne (Gárdony) után választott.
Számtalan művet írt, legnagyobb sikereit a történelmi regényeivel aratta, mint az Egri csillagok (1901), Isten rabjai (1908) vagy a Láthatatlan ember (1902).
Gárdonyi Géza Gárdony-Agárdpusztán született. Édesapja Ziegler Sándor Mihály (1823-1879), édesanyja Nagy Terézia (1840. Március 21.-1926.) parasztsorba süllyedt szőlősgyöröki római katolikus kurtanemesek sarja. A szülők 1860. December 8.-án házasodtak össze, mely házasságból hét gyermek született. Egy lány és hat fiú. A hét gyerekből csupán Gárdonyi Géza és két öccse élte meg a felnőtt kort.
Gárdonyi Géza 1868 végén, Budán kezdte meg elemi iskolai tanulmányait, majd 1874-1875 között a sárospataki református kollégiumba járt.1876-ban a budapesti Calvin téri református gimnáziumban folytatta tanulmányait. Mivel édesapja egy megalkuvásra képtelen, lázadó ember volt, sehol nem tűrték meg hosszabb távon a munkaadói, így a család állandó vándorlásra kényszerült. Összesen 16 településen éltek rövidebb-hosszabb ideig.1878-ban Gárdonyi Géza leérettségizett, majd az Egri Érseki Katolikus Tanítóképző Intézet növendéke lett. 1882-ben szerezte meg népiskolai tanítói oklevelét. A különböző vidéki iskolákban való tanítás egyre nyomasztóbb hatással volt rá.
Mindeközben több lap is közölte kisebb nagyobb rendszerességgel írásait, verseit, elbeszéléseit. 1885 februárjában végre a pécsi Dunántúl című lap külső munkatársa lehetett.
1885 októberében lemondott kántortanítói állásáról, majd még ugyanennek a hónapnak a végén házasságot kötött Csányi Máriával. Az ifjú pár Győrben telepedett le, és itt is indult útjára Gárdonyi Géza igazi újságírói pályafutása.
Rövid életű házasságából négy gyermek született, majd 1892-ben különváltak. 1897-ben Egerbe költözött édesanyjával és haláláig ott is élt.
Gárdonyi Géza pályája során számos írói álnevet használt, különösen újságírói tevékenysége kapcsán, később pedig a gyermekmeséi fejlécén. A Gárdonyi Géza nevet első ízben 16 éves korában használta, melyet a születési anyakönyvezési helyszíne (Gárdony) után választott.
Számtalan művet írt, legnagyobb sikereit a történelmi regényeivel aratta, mint az Egri csillagok (1901), Isten rabjai (1908) vagy a Láthatatlan ember (1902).
Karinthy Frigyes (teljes nevén: Karinthy Frigyes Ernő, Budapest, 1887. június 25. – Siófok, 1938. augusztus 29.)
Magyar író, költő, műfordító. Karinthi Ada festő és illusztrátor öccse. Édesapja Karinthi József (1846–1921) művelt tisztviselő, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja. Családneve eredetileg Kohn volt, amit 1874-ben magyarosított Karinthira. 1886. január 3-án evangélikus hitre tért át feleségével és négy leánygyermekével, Elzával, Adával, Gizivel és Emiliával együtt. Doleschall Sándor, a Deák téri német evangélikus egyház lelkésze keresztelte meg őket, akárcsak később született gyermekeiket, Mariskát, Mária Katalint, Frigyest és Józsefet. Édesanyja, Engel Karolina (1850–1895) halála után apjuk egyedül nevelte a hat életben maradt gyermeket.
A Markó utcai főreál gimnáziumban végezte tanulmányait.1898 és 1900 között kezdett írni: színműveket, kalandos történeteket, verses meséket, emellett naplót vezetett. Mintegy ezer versét, 10-15 nagyobb zsengéjét, iskolai bukása miatt apja elégette. Tizenöt éves volt, amikor a Magyar Képes Világ folytatásokban közölte a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című regényét.1905-ben tett érettségi vizsgát, majd utána matematika-fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott egyetemi előadásokat. Noha diplomát soha sem szerzett, egész életében élénk érdeklődéssel és feltétlen tisztelettel fordult a tudományok felé.
1906-ban Az Újság munkatársa lett. Ebből az időből ered legendás barátsága Kosztolányi Dezsővel. A következő években sorra jelentek meg novellái, paródiái, humoros írásai a különböző budapesti lapokban, de az ismertséget az Így írtok ti című paródiakötete hozta meg számára, 1912-ben.
1914. szeptember 17-én Budapesten, Józsefvárosban vette feleségül Judik Etel színésznőt, aki 1918-ban spanyolnáthában meghalt. Gyermekük Karinthy Gábor költő.1920-ban házasodott össze Böhm Arankával. Gyermekük Karinthy Ferenc (Cini) író.
Mesterének Jonathan Swiftet vallotta; az Utazás Faremidóba és Capillária című regényei a Gulliver ötödik és hatodik utazása alcímet viselik.
1929-es Láncszemek című novellájában megalapozza a hat lépés távolság elméletét, mely később világhíres lett, főként a vele foglalkozó tudósok és művészek által.
Karinthy 1932-től a Magyar Országos Eszperantó Egyesület (1911-1951) elnöke volt.1935-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták.1936. május 5-én agydaganattal műtötte meg Stockholmban Herbert Olivecrona. A betegségével kapcsolatos élményeiről és gondolatairól írta Utazás a koponyám körül című regényét.
1938. augusztus 29-én Siófokon agyvérzésben meghalt. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.
Magyar író, költő, műfordító. Karinthi Ada festő és illusztrátor öccse. Édesapja Karinthi József (1846–1921) művelt tisztviselő, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja. Családneve eredetileg Kohn volt, amit 1874-ben magyarosított Karinthira. 1886. január 3-án evangélikus hitre tért át feleségével és négy leánygyermekével, Elzával, Adával, Gizivel és Emiliával együtt. Doleschall Sándor, a Deák téri német evangélikus egyház lelkésze keresztelte meg őket, akárcsak később született gyermekeiket, Mariskát, Mária Katalint, Frigyest és Józsefet. Édesanyja, Engel Karolina (1850–1895) halála után apjuk egyedül nevelte a hat életben maradt gyermeket.
A Markó utcai főreál gimnáziumban végezte tanulmányait.1898 és 1900 között kezdett írni: színműveket, kalandos történeteket, verses meséket, emellett naplót vezetett. Mintegy ezer versét, 10-15 nagyobb zsengéjét, iskolai bukása miatt apja elégette. Tizenöt éves volt, amikor a Magyar Képes Világ folytatásokban közölte a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című regényét.1905-ben tett érettségi vizsgát, majd utána matematika-fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott egyetemi előadásokat. Noha diplomát soha sem szerzett, egész életében élénk érdeklődéssel és feltétlen tisztelettel fordult a tudományok felé.
1906-ban Az Újság munkatársa lett. Ebből az időből ered legendás barátsága Kosztolányi Dezsővel. A következő években sorra jelentek meg novellái, paródiái, humoros írásai a különböző budapesti lapokban, de az ismertséget az Így írtok ti című paródiakötete hozta meg számára, 1912-ben.
1914. szeptember 17-én Budapesten, Józsefvárosban vette feleségül Judik Etel színésznőt, aki 1918-ban spanyolnáthában meghalt. Gyermekük Karinthy Gábor költő.1920-ban házasodott össze Böhm Arankával. Gyermekük Karinthy Ferenc (Cini) író.
Mesterének Jonathan Swiftet vallotta; az Utazás Faremidóba és Capillária című regényei a Gulliver ötödik és hatodik utazása alcímet viselik.
1929-es Láncszemek című novellájában megalapozza a hat lépés távolság elméletét, mely később világhíres lett, főként a vele foglalkozó tudósok és művészek által.
Karinthy 1932-től a Magyar Országos Eszperantó Egyesület (1911-1951) elnöke volt.1935-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták.1936. május 5-én agydaganattal műtötte meg Stockholmban Herbert Olivecrona. A betegségével kapcsolatos élményeiről és gondolatairól írta Utazás a koponyám körül című regényét.
1938. augusztus 29-én Siófokon agyvérzésben meghalt. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.
Katona József (Kecskemét, 1791. november 11. – Kecskemét, 1830. április 16.) főügyész, drámaíró, a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja.
Kecskeméten született, iparos, nem nemesi családban. Szülővárosában, más alföldi mezővárosokhoz hasonlóan, az iparos-paraszt polgárság tehetősebb tagjai támogatták a művelődés intézményeit. Katona szülei, bár maguk iskolázatlan emberek voltak (apja takácsmester), fontosnak tartották, hogy legidősebb fiúgyermeküket taníttassák. Gimnáziumi osztályait befejezve Katona József jogi tanulmányokat kezdett: a kor szokásai szerint a nem nemesi származású ifjak számára a jogi pálya tette lehetővé a vármegyei vagy városi tisztségek betöltését, illetve az értelmiségi foglalkozások művelését.
Egyetemi tanulmányai során nem ért el különösebben jó eredményeket, viszont számos egyetemi társához hasonlóan színészként csatlakozott a pesti magyar színtársulathoz. Békesi József álnéven írta alá a szerződését. Kisebb szerepeket játszott, de drámafordításokkal, átdolgozásokkal és eredeti darabok írásával szintén kimutatta a színjátszás iránti elkötelezettségét. Színésztársai között volt Széppataki Róza, aki később Déryné néven vált halhatatlanná.Katona félszegen, levélben vallott szerelmet a színésznőnek, aki nem viszonozta érzelmeit; valójában nem is tudta igazán, kitől kapta a vallomást, hiszen a fiatalember csak a neve kezdőbetűit írta alá. A színészet mellett egyetemi évei alatt a történelem foglalkoztatta, korai drámái is főként történelmi tárgyúak.
1815-ben tett ügyvédi vizsgát, és ebben az évben készítette el Bánk bán című történelmi drámája első változatát. Ezután drámát többet nem írt. Pesti ügyvédek irodájában dolgozott mindaddig, míg 1820-ban rövid ideig önálló irodát nem működtetett. Ez a vállalkozása kudarccal végződött, viszont sikeres pályázata alapján ugyanebben az évben szülővárosában alügyésszé választották. 1826-ban városi főügyész lett. Zárkózott, magányos életet élt, színjátszással, irodalommal hivatásszerűen nem foglalkozott.
Még nem volt negyven éves, amikor egy nap, 1830-ban a mostani kecskeméti városháza előtt szívrohamban meghalt. Szülei a Seress Pál ismerősüktől kért kölcsönpénzből temették el fiukat április 17-én.
Az írója halála után "legelső nemzeti drámává" magasztosult Bánk bán elhomályosítja Katona többi művét, holott a színművek mellett jelentős költeményeket írt (Idő, Andal, Gyermek-kor), több fontos, színházi és dramaturgiai kérdésekről szóló tanulmány szerzője volt, és értékes kutatásokat végzett Kecskemét város történetéről.
Kecskeméten született, iparos, nem nemesi családban. Szülővárosában, más alföldi mezővárosokhoz hasonlóan, az iparos-paraszt polgárság tehetősebb tagjai támogatták a művelődés intézményeit. Katona szülei, bár maguk iskolázatlan emberek voltak (apja takácsmester), fontosnak tartották, hogy legidősebb fiúgyermeküket taníttassák. Gimnáziumi osztályait befejezve Katona József jogi tanulmányokat kezdett: a kor szokásai szerint a nem nemesi származású ifjak számára a jogi pálya tette lehetővé a vármegyei vagy városi tisztségek betöltését, illetve az értelmiségi foglalkozások művelését.
Egyetemi tanulmányai során nem ért el különösebben jó eredményeket, viszont számos egyetemi társához hasonlóan színészként csatlakozott a pesti magyar színtársulathoz. Békesi József álnéven írta alá a szerződését. Kisebb szerepeket játszott, de drámafordításokkal, átdolgozásokkal és eredeti darabok írásával szintén kimutatta a színjátszás iránti elkötelezettségét. Színésztársai között volt Széppataki Róza, aki később Déryné néven vált halhatatlanná.Katona félszegen, levélben vallott szerelmet a színésznőnek, aki nem viszonozta érzelmeit; valójában nem is tudta igazán, kitől kapta a vallomást, hiszen a fiatalember csak a neve kezdőbetűit írta alá. A színészet mellett egyetemi évei alatt a történelem foglalkoztatta, korai drámái is főként történelmi tárgyúak.
1815-ben tett ügyvédi vizsgát, és ebben az évben készítette el Bánk bán című történelmi drámája első változatát. Ezután drámát többet nem írt. Pesti ügyvédek irodájában dolgozott mindaddig, míg 1820-ban rövid ideig önálló irodát nem működtetett. Ez a vállalkozása kudarccal végződött, viszont sikeres pályázata alapján ugyanebben az évben szülővárosában alügyésszé választották. 1826-ban városi főügyész lett. Zárkózott, magányos életet élt, színjátszással, irodalommal hivatásszerűen nem foglalkozott.
Még nem volt negyven éves, amikor egy nap, 1830-ban a mostani kecskeméti városháza előtt szívrohamban meghalt. Szülei a Seress Pál ismerősüktől kért kölcsönpénzből temették el fiukat április 17-én.
Az írója halála után "legelső nemzeti drámává" magasztosult Bánk bán elhomályosítja Katona többi művét, holott a színművek mellett jelentős költeményeket írt (Idő, Andal, Gyermek-kor), több fontos, színházi és dramaturgiai kérdésekről szóló tanulmány szerzője volt, és értékes kutatásokat végzett Kecskemét város történetéről.
Kosztolányi Dezső (1885. március 29. – 1936. november 3.) magyar költő, prózaíró, műfordító, kritikus, újságíró.
Kosztolányi Dezső az Osztrák-Magyar monarchia területén, Szabadkán született. Édesapja Kosztolányi Árpád (1859 – 1926) fizika és kémia professzor, valamint iskolaigazgató volt. Édesanyja a francia származású Brenner Eulalia (1866 – 1945).
Kosztolányi Dezső a középiskolai tanulmányait Szabadkán kezdte meg, de tanárával való konfliktusa miatt kiutasították innen. Szegeden, magántanulóként érettségizett.
1903-ban Budapestre költözött és ekkor kezdte meg tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán, magyar-német szakon. Itt találkozott Babits Mihály és Juhász Gyula költőkkel, és életre szóló barátságot kötött Karinthy Frigyessel is. Egy kis ideig a bécsi egyetemre is járt, de nem fejezte be, hazaköltözött és újságírónak állt, mely szakmát élete végéig gyakorolta.1908-ban átvette a költő Ady Endre helyét, aki Párizsba utazott tudósítani egy budapesti lapnak. 1910-ben jelent meg első verseskötete a Szegény kisgyermek panaszai címmel, mely országos sikert aratott, és mellyel egy termékeny időszak kezdődött el Kosztolányi Dezső életében. Szinte minden évben kiadott egy könyvet.
1913-ban vette feleségül Harmos Ilona színésznőt, aki Görög Ilona néven jelentette meg novelláit. 1915-ben született meg fiúk, Kosztolányi Ádám.
1933-ban mutatkoztak betegsége, a rák első jelei. 1934-től sorozatos műtéteken esett át, s Stockholmba is elment rádiumkezelésre. 1935-ben, a visegrádi újságíró üdülőben szerelemre lobbant egy fiatal férjes asszony, Radákovich Mária iránt. Szerelmük több vers megírására is sarkallta, mint például a Röpima, a Szeptemberi áhítat. El akart válni, de betegségének súlyosbodása közbeszólt.1936. november 3-án halt meg gócos tüdőgyulladásban, Budapesten, a Szent János Kórházban. Decemberben a Nyugat különszámmal adózott emlékének, amelyben Babits rehabilitálta fiatalkori barátját, művésztársát. Szenvedéseiről részletesen Ascher Oszkár tudósított nemcsak a Nyugatban, hanem Az Est hasábjain is.
Kosztolányi Dezső az Osztrák-Magyar monarchia területén, Szabadkán született. Édesapja Kosztolányi Árpád (1859 – 1926) fizika és kémia professzor, valamint iskolaigazgató volt. Édesanyja a francia származású Brenner Eulalia (1866 – 1945).
Kosztolányi Dezső a középiskolai tanulmányait Szabadkán kezdte meg, de tanárával való konfliktusa miatt kiutasították innen. Szegeden, magántanulóként érettségizett.
1903-ban Budapestre költözött és ekkor kezdte meg tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán, magyar-német szakon. Itt találkozott Babits Mihály és Juhász Gyula költőkkel, és életre szóló barátságot kötött Karinthy Frigyessel is. Egy kis ideig a bécsi egyetemre is járt, de nem fejezte be, hazaköltözött és újságírónak állt, mely szakmát élete végéig gyakorolta.1908-ban átvette a költő Ady Endre helyét, aki Párizsba utazott tudósítani egy budapesti lapnak. 1910-ben jelent meg első verseskötete a Szegény kisgyermek panaszai címmel, mely országos sikert aratott, és mellyel egy termékeny időszak kezdődött el Kosztolányi Dezső életében. Szinte minden évben kiadott egy könyvet.
1913-ban vette feleségül Harmos Ilona színésznőt, aki Görög Ilona néven jelentette meg novelláit. 1915-ben született meg fiúk, Kosztolányi Ádám.
1933-ban mutatkoztak betegsége, a rák első jelei. 1934-től sorozatos műtéteken esett át, s Stockholmba is elment rádiumkezelésre. 1935-ben, a visegrádi újságíró üdülőben szerelemre lobbant egy fiatal férjes asszony, Radákovich Mária iránt. Szerelmük több vers megírására is sarkallta, mint például a Röpima, a Szeptemberi áhítat. El akart válni, de betegségének súlyosbodása közbeszólt.1936. november 3-án halt meg gócos tüdőgyulladásban, Budapesten, a Szent János Kórházban. Decemberben a Nyugat különszámmal adózott emlékének, amelyben Babits rehabilitálta fiatalkori barátját, művésztársát. Szenvedéseiről részletesen Ascher Oszkár tudósított nemcsak a Nyugatban, hanem Az Est hasábjain is.
Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.)
Magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.
Neves és művelt felmenőkkel bíró családban született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú földbirtokos, és a kisnemesi származású farádi Veress Mária evangélikus vallású szülők fiaként.
1866-1869-ig jogot tanult a budapesti egyetemen, bár diplomát nem szerzett belőle. Megpróbálkozott az újságírással is, számos magyar újság, köztük a Pesti Hírlap is közölte cikkeit.
Korai novellái alapjául a parasztok, iparosok élete szolgált, melyek demonstrálták Mikszáth Kálmán hozzáértését a ravaszkodó, humoros anekdotákhoz, melyek megmutatkoznak a későbbi sokkal népszerűbb műveiben is.
Számos novellája társadalmi kommentárt és szatírát tartalmazott, és az élete vége felé egyre inkább kritikus hangvétellel fordult az arisztokrácia és a kivetett terhek ellen.
1873. Július 13.-án feleségül vette Mauks Ilona Máriát, majd 1878-ban elváltak. 1882-ben ismét elvette volt feleségét, mely házasságból három gyermek született.
1874-ben jelent meg első önálló műve, az „Elbeszélések”, két kötetben, de nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, azonban sikertelensége miatt elkeseredve, 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el, újságíróként. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.
1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül pedig Máramarossziget mandátumával.1896-ban a budapesti újságírók egyesületének elnökévé választották, melynek tisztségéről 1899-ben lemondott.
1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére Szklabonya (szülőfaluja) a Mikszáthfalva nevet vette fel. Ezután még elutazott Máramarosszigetre, ahonnan azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érhette meg.
Tagja volt a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy Társaságnak, a Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság Igazgatóságának, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Igazgatóságának, valamint 1889 tavaszától a Magyar Tudományos Akadémia levelező, és tiszteletbeli tagja volt.
Magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.
Neves és művelt felmenőkkel bíró családban született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú földbirtokos, és a kisnemesi származású farádi Veress Mária evangélikus vallású szülők fiaként.
1866-1869-ig jogot tanult a budapesti egyetemen, bár diplomát nem szerzett belőle. Megpróbálkozott az újságírással is, számos magyar újság, köztük a Pesti Hírlap is közölte cikkeit.
Korai novellái alapjául a parasztok, iparosok élete szolgált, melyek demonstrálták Mikszáth Kálmán hozzáértését a ravaszkodó, humoros anekdotákhoz, melyek megmutatkoznak a későbbi sokkal népszerűbb műveiben is.
Számos novellája társadalmi kommentárt és szatírát tartalmazott, és az élete vége felé egyre inkább kritikus hangvétellel fordult az arisztokrácia és a kivetett terhek ellen.
1873. Július 13.-án feleségül vette Mauks Ilona Máriát, majd 1878-ban elváltak. 1882-ben ismét elvette volt feleségét, mely házasságból három gyermek született.
1874-ben jelent meg első önálló műve, az „Elbeszélések”, két kötetben, de nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, azonban sikertelensége miatt elkeseredve, 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el, újságíróként. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.
1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül pedig Máramarossziget mandátumával.1896-ban a budapesti újságírók egyesületének elnökévé választották, melynek tisztségéről 1899-ben lemondott.
1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére Szklabonya (szülőfaluja) a Mikszáthfalva nevet vette fel. Ezután még elutazott Máramarosszigetre, ahonnan azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érhette meg.
Tagja volt a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy Társaságnak, a Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság Igazgatóságának, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Igazgatóságának, valamint 1889 tavaszától a Magyar Tudományos Akadémia levelező, és tiszteletbeli tagja volt.
Móra Ferenc (Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. – Szeged, 1934. február 8.)
Író, újságíró, muzeológus, a „tiszteletbeli makói”.
Szegényparaszt családból származott, apja Móra Márton foltozó szűcslegény, majd szűcsmester, anyja Juhász Anna kenyérsütő asszony volt. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de segédtanárként csupán egy évig tanított a Vas vármegyei Felsőlövőn.
Innen még a század elején a Szegedi Napló munkatársaként került Szegedre. A lapnak 1913–1919 között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amelyik nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. 1904-től a Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa volt, emellett a régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója lett.Móra Ferenc 1911 - 1920 között a Szeged szabadkőműves páholy tagja volt, számos tisztséget betöltött, avató beszédeket tartott és szabadkőműves verseket írt.
Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A kunágotai sírok (Régészeti tanulmány. Szeged, 1926).
Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1922-től a Világ c. liberális napilap munkatársa volt, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt.
Móra Ferenc tagja volt a Dugonics Társaságnak, a Petőfi Társaságnak, a Szegedi Múzeumbarátok Egyesületének, a Magyar Szabadkőművesek Társaságának, valamint a Kisfaludy Társaságnak. 1934-ben, Szegeden halt meg.
Író, újságíró, muzeológus, a „tiszteletbeli makói”.
Szegényparaszt családból származott, apja Móra Márton foltozó szűcslegény, majd szűcsmester, anyja Juhász Anna kenyérsütő asszony volt. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de segédtanárként csupán egy évig tanított a Vas vármegyei Felsőlövőn.
Innen még a század elején a Szegedi Napló munkatársaként került Szegedre. A lapnak 1913–1919 között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amelyik nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. 1904-től a Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa volt, emellett a régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója lett.Móra Ferenc 1911 - 1920 között a Szeged szabadkőműves páholy tagja volt, számos tisztséget betöltött, avató beszédeket tartott és szabadkőműves verseket írt.
Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A kunágotai sírok (Régészeti tanulmány. Szeged, 1926).
Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1922-től a Világ c. liberális napilap munkatársa volt, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt.
Móra Ferenc tagja volt a Dugonics Társaságnak, a Petőfi Társaságnak, a Szegedi Múzeumbarátok Egyesületének, a Magyar Szabadkőművesek Társaságának, valamint a Kisfaludy Társaságnak. 1934-ben, Szegeden halt meg.
Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. január 1. (keresztelés) – Fehéregyháza, 1849. július 31.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Közel ezer verset írt rövid élete alatt, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra.
Ő a magyar romantika kiteljesítője, és koráig még ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben: nála jelent meg először a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta”, a magyar Alföld méltó rajza.
Ő írt először verseiben a „világszabadságról”, és általa teljesen új hang szólalt meg a magyar irodalomban. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, hiszen a nép nyelvét beemelte az irodalomba, és a versek külső formája helyett a gondolatot állította középpontba.
Ő a magyar romantika kiteljesítője, és koráig még ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben: nála jelent meg először a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta”, a magyar Alföld méltó rajza.
Ő írt először verseiben a „világszabadságról”, és általa teljesen új hang szólalt meg a magyar irodalomban. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, hiszen a nép nyelvét beemelte az irodalomba, és a versek külső formája helyett a gondolatot állította középpontba.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............