Dráma a vadászaton/Másodvirágzás/Ő akarta/Az ártatlan [antikvár]

Részlet a Dráma a vadászaton c. műből Az 1880. év egyik áprilisi délutánján belépett szobámba Andrej, a szerkesztőségi szolga, és titokzatosan közölte, hogy egy ur sürgősen beszélni akar velem. - Kormány hivatalnoknak nézem, - tette hozzá Andrej - aranygomb van a sipkáján... - Kérd meg, hogy jöjjön máskor, - mondottam. - Ma nagyon sok dolgom van; hiszen tudhatod, hogy csak vasárnap fogadok. - De már itt volt harmadnapja is, s könyes szemmel kéri, hogy tessék elfogadni. Beengedhetem? Sóhajtottam, letettem a tollat s kezdettem várni az aranygombos úrra. Néhány perc múlva kinyílt az ajtó, s megpillantottam egy vállas, nagy férfiút, ki egyik kezében kéziratot tartott, a másikban sipkát, amelyen aranygomb volt. A férfiúnak, ki oly sürgősen akart beszélni velem, fontos szerepe van regényemben, ennek következtében pontosan le kell irnom külsejét. Mint már emlitettem, vállas, nagy ember volt, s valósággal duzzadt az egészségtől. Negyven éves lehetett, nagyon csinos, jól öltözött férfiú. Ha igaz, hogy g szem a lélek tükre, fogadni mertem volna, hogy ez az ur nem tud hazudni. Hogy megnyertem volna-e a fogadást, arról majd Ítéletet alkothat az olvasó később...