Franczia elbeszélők tára I-IV. [antikvár]

Részlet a kötetből: A gyermek Jacques Bourdillére, miután sokáig fogadkozott, hogy soha se fog megházasodni, egyszerre csak megváltoztatta a szándékát. A dolog váratlanul történt, egy szép nyári nap, valamelyik tengeri fürdőn. Egy délelőtt tudniillik, a mint a part fövényén sütkérezett s hanyatt feküdve nézegette a vízből kijövő asszonyokat, megpillantott egy kis lábat, mely meglepte a kecsességével és a formásságával. Mikor feljebb emelte a szemeit, az egész alak elbájolta. Ebből az egész alakból különben nem látott egyebet, csak a bokát, meg a fejecskét, a mely egy fehér flanelle, titkát gondosan őrző peignoirból bukkant elő. Jacques-ot érzékinek és nagy élvezet-vadásznak mondták. S először most is csak a formák kecsessége ejtette meg a képzeletét; de igazán csak akkor bolondult belé a kis leányba, mikor megismerte ezt az egyszerű, jó, nemes lelket, mely ép oly üde volt, mint az arcza és az ajkai.