Idegen világ [antikvár]

Részlet a könyvből: Felice Monti a kandalló mellett ült kényelmes, finom karosszékében. A téli nap hideg sugára bucsuzásul beköszöntött a terembe. Felice tudomást sem vett róla. Egyhangú komorságban nézett maga elé, mozdulatlanul. Mintha lélek, vér sem lett volna benne. Az ajtón hirtelen kopogtattak. - Maga az, Bartolomeo? Mit akar, mi újság? - Nagyságos uram, az előszobában egy asszonyság várakozik. Minden áron beszélni szeretne a nagyságos urral. - Mondja meg neki, hogy jöjjön máskor. Holnap. Ma beteg vagyok, nem fogadok látogatót. Az inas kiment a teremből. Ma nem fogad látogatót. Ezen a napon, deczember hetedikén, dőlt romba az ő boldogsága. Ezt a napot minden esztendőben meggyászolja. Három esztendővel ezelőtt ezen a napon ment férjhez az a leány, a kiért vérét adta volna. A leány nem csalta meg, nem lett hozzá hütelen. Sohasem szerette s ezt mégis mondta Felicenek. A fiatalember ilyenkor kétségbeesetten könyörgött a leánynak.