Kohlhaas Mihály/Coppélia-Antónia/A zarándok-út/Egy fiu szenvedése/A szimuláns/Angol elbeszélők tára/Muszkák foglya/Indiai történetek [antikvár]

Részlet a könyvből:Kohlhaas MihályA Havel partján élt, a tizenhatodik század közepe táján egy Kohlhaas Mihály nevű lócsíszár, egy iskolamesternek a fia, a maga korának egyik legbecsületesebb és egyúttal legszörnyűbb embere.Ezt a rendkivüli embert élte harminczadik esztendejéig a jó állampolgár mintaképének lehetett volna tartani. Egy faluban, a melyet még ma is róla neveznek, majorsága volt, a melyben nyugodtan éldegélt a foglalkozásából; a gyermekeket, akikkel felesége megajándékozta, istenfélően nevelte, a munka és a tisztesség szeretetére ; szomszédjai között egy sem volt, a ki ne élvezte volna jótékonyságát vagy igazságosságát ; egyszóval, a világnak áldania kellett volna emlékezetét, ha az egyik erény túl nem teng benne. De jogérzete rablóvá és gyilkossá tette...Coppélia-AntóniaBizonyára mindnyájan nyugtalankodtok, mert olyan nagyon régen nem írtam. Anyám haragszik, és Klára még azt hiszi, hogy én itt valami dinom-dánom életet élek, és elfelejtem édes kis angyalomat, a ki pedig oly mélyen szivembe van vésve. De nincs így ; naponta, minden órában gondolok rátok, és álmaimban elém tűnik édes Klárám alakja, és tiszta szemével oly bájosan mosolyog rám, a hogy tényleg szokott, mikor hozzátok beléptem...A zarándok-útMegint elkészült egy ládikó. Loibacher lecsavarta a csinos kis holmit az esztergapadról, megpróbálta még egyszer, hogy a vékony födél pontosan illik-e a tetejébe, s azzal odatette a többiekhez, melyek már tuczatszám voltak felhalmozva az esztergapadon. Megszokott mozdulattal törölte le az esztergaport szürke bajuszáról, ránczos arczárói és rázta le a göndör forgácsokat kék vászonkötényéről...Egy fiu szenvedéseA király belépett Maintenon asszony szobájába és - levegőre szomjazván - amily érzéketlen volt az időjárás iránt, szokott fejedelmi modorában minden szó nélkül kinyitott egy ablakot, amelyen keresztül olyan erővel áramlott be a nyirkos őszi levegő; hogy a finom szervezetű asszony dideregve húzta össze magát három vagy négy szoknyájában...A szimulánsA Callini grófok ősi fészke valahol a Trentinóban van, Déltirolban. Régen rombadőlt már s a falai közt két másik ősrégi, kiterjedt család fészkel - csókák és varjak. Maguk a Calliniak azonban sok nemzedéken keresztül a legnagyobb állásokat töltötték be az osztrák diplomácziában. Eredeti olasz nemességüket már Ferencz császár birodalmi nemességgé változtatta...Angol elbeszélők táraProtekczióKedves kicsikém! Az Aranyszivek megint csak visszakerültek a fiókomba. A kiadók ilyeseket felelgetnek: Tekintve a könyvpiacz lanyhaságát stb. stb." - szóval nem kell senkinek. Oh, miért is nem lettem inkább lakatos, foltozócsizmadia, vagy legalább rendőr ? Mindenki módját ejti, hogy megházasodjék, csak az iró mesteremberre var a szive választottja, amig beleőszül...Muszkák foglyaJól értsük meg egymást: az orosz bájos ember, a míg öve alá gyűrt ingben jár. Mint Kelet fia igen kellemes. Csak ha mindenáron azt akarja, hogy úgy bánjanak vele, mint a legkeletibb nyugatival, a helyett, hogy megmaradna legnyugatibb keletinek - akkor válik végtelenül nehezen kezelhető faji rendellenességgé. Vendéglátó gazdája sohasem tudhatja, hogy a természetélnek melyik oldala bukkan ki legközelebb...Indiai történetekVolt egy kolostor Észak-Indiában, a Dhunni Bhagat Chubará-ja. Hogy kicsoda és micsoda volt ez a Dhunni Bhagat, arra már nem emlékszik senki. Mindössze csak annyit tudnak még róla, hogy élt, szerzett egy kis pénzt és jóravaló hindu emberhez illő módon mindenét kegyes czélra - a Chubárá-ra áldozta. A Chubára csupa kitéglázott czellákból állott, a czellák falain pedig isteneknek, királyoknak és elefántoknak vidám szinü képmásai ékeskedtek; az élettől megviselt, fáradt papok nyugodtan üldögélhettek és elmélkedhettek itt a dolgok végső mivoltáról...