Külföldi elbeszélők V. [antikvár]

Részlet a könyvből:Mikor Jermer Frigyes, a miniszteri tanácsos és a jogtudományok doktora, megkapta Schmidt Nancy és Mogensen Krisztián, a postahivatalnok eljegyzési kártyáját, önkénytelenül elmosolyodott. Micsoda meglepetés, hogy régi iskolatársa, Mogensen, a nyugodt Mogensen jegyet váltott a csinos Schmidt Nancyval. Jermer a lányt az utcáról ismerte. Emlékezett reá, amint öt-hat évvel ezelőtt az Ostergade tégláin ment végig, mint bérmálkozó kislány. Egyénien és sajátosan viselkedett, ugy hogy nehéz volt észre nem venni. Feje lágy lehajtásában volt valami igazi szűziesség. De néha melegen és merészen vetette fel nagy szemeit. Jermer, mikor hébe-hóba találkozott vele, szerette volna követni és szerencsét próbálni nála. Később azonban mindig viszszavonult, attól való féltében, hogy ezeknek a szemeknek a biztatásában nem egészen bizhatik. És Schmidt Nancy nem olyan lány, akitől előzékenységet várhatott volna az ember. Jermer ugy általánosságban ismerte családi viszonyait. Nancy egy pár év előtt elhunyt bankpénztáros lánya. Anyja már régen meghalt. Most Nancy öreg, beteges nénikéjénél lakott, apja egyetlen hajadon hugánál.