Sehol se vagy

Ez a könyv nem irodalmi elhatározásból született. Nem azért, mert „írni akartam”, és nem azért, mert „mondanivalóm volt”. Sokkal inkább abból, hogy tizenöt és tizenhét éves korom között olyan kérdésekkel kellett együtt élnem, amelyek elől mások – teljes joggal – még hosszú évtizedekig mentesülnek.
Gyerekkoromtól vallásos közeg vett körül. Ismertem a történeteket, az ünnepeket, az imákat. De ez önmagában nem adott választ semmire. A kérdések nem ott és nem akkor születtek meg bennem, hanem később, a kezelés alatt, a betegség közepette. Akkor, amikor hetente háromszor dialízisre jártam az I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikára, amikor a testem működése napi tapasztalattá tette a végességet, a kiszolgáltatottságot és az idő törékenységét.
Ott, ahol az ember nem elméletben gondolkodik az életről és a halálról, hanem kénytelen együtt élni velük.
Tizenhét éves koromban szervátültetésen estem át. Ez a pillanat katarzist hozott, egyfajta megváltást, egyúttal egyfajta istenélményt is. Mégis az igazán nagy kérdések továbbra is megmaradtak. A betegségből való szabadulás elindított azon az úton, hogy ezekre válaszokat keressek.
Ebben az állapotban találkoztam újra az Evangéliummal. Nem, mint vallási tanítással, hanem mint radikális állítással az emberi létről. Krisztus égszínkék-tiszta tanítása mindig is a legfőbb emberi (és isteni) mérték volt számomra.
Nem feltétlenül vigasztalt, inkább kérdezett. És a legelementárisabb kérdés nem az volt, hogy van-e Isten, hanem az, hogy miért kell az embernek Isten nélkül léteznie - és meghalnia -, ha egyszer Ő Van.Ez a kötet ebből a feszültségből született. Nem hitvédő szövegek gyűjteménye, és nem is vallomásos próza a szó hagyományos értelmében. Ezek a novellák kísérletek: különböző helyzeteken, különböző sorsokon keresztül újra és újra megkerülik ugyanazt a kérdést. Hol eltávolodva tőle, hol egészen közel hajolva hozzá. Vannak köztük korai írások, amelyek még csak tapogatóznak, és vannak későbbi darabok, amelyek már pontosabban érzik, mit lehet és mit nem lehet kimondani.
Nem véletlen, hogy a kötet címe egy sokat sejtető, személyes tapasztalatból született, amely hangzásában mégis kérdésként tér vissza: Sehol se vagy. Ez a mondat egyszerre hordoz hiányt és jelenlétet, tagadást és állítást - attól függően, milyen kontextusban olvassuk.
Az évek során nem jutottam el a végső válaszokig. Inkább egy felismeréshez érkeztem: Isten hiánya nem egyszerűen veszteség. Jelenthet mást is. Felelősséget, komolyan veendő szabadságot. Annak a terhét, hogy mindazt, amit korábban Istenre bíztunk volna, az embernek magának kell hordoznia. Sőt, valami olyasmit is, ami igazán megrendítő és egyúttal megnyugtató is lehet.
Ez a könyv ajtókat nyithat, amelyeken az olvasó ki-be sétálhat. Megmutatja azt az utat, amelyet végigjártam, hogy bizonyos felismerésekre ébredjek, és ezek novellák formájában testet öltsenek.