Szeged Antológia 2014 [antikvár]

Részlet:Egy vidéki válogatás eléA vidék a csodák földje. Aki itt nő fel, annak tágabb a szeme, mint azoknak, akik egy nyugodt, bölcsen berendezett fővárosban kapják az élettől a keresztséget. Engem a magyar kisvárosban rejlő titokzatosság, a vidéki emberben rejlő misztikum zaklatott írásra, és csak annyiban érzem magam írónak, amennyiben a vidékben munkáló erőtől kaptam erőt. Ott, ahol nincs semmi esemény, csak bor, kártya és mély-mély szomorúság, a lélek élete meghatványozódik, nem tágul, csak mélyül, sűrű, intenzív, különös lesz. Minden vidéki élet csak lelki élet." - írta Kosztolányi Dezső bő száz esztendeje, 1913-ban. S noha az eltelt évszázad úgy átrendezett életmódot, viszonyokat és körülményeket, hogy már-már lehetetlen követni, mi mivé alakult, akad azért, ami nem sokat változott. Például Magyarország egyetlen igazi metropolisza és minden más települése (közöttük Szeged) ma sem mutat sokkal kevesebb különbséget, mint mutatott a boldog békeidők végén. A XX. század eleji értelemben vett eseménytelenségről ugyan nehezen beszélhetünk napjaink vidéki városai kapcsán, arról azonban bizonyosan, hogy errefelé másféleképpen esnek a dolgok, mint a székesfővárosban. Ez az antológia történetesen itt esik meg, vidéken. Valószínűleg nem úgy, mintha máshol szülémé. Olyan szerzők műveiből nyújt válogatást, akik egy tekintetben okvetlenül hasonlítanak Kosztolányira: valamiféleképpen kötődnek a vidékhez, jelen esetben Szeged városához. Akár azáltal, hogy itt születtek, akár oly módon, hogy itt éltek, élnek huzamosabb ideig. Ez a kötődés vagy nyomot hagyott az alkotásaikon, vagy nem, ez most nem lényeges.Az viszont igen, hogy leszögezzük: a Szeged Antológia nem kívánja a színe-javát megmutatni az elmúlt esztendők irodalmi termésének, hiszen nem Év versei, nem Körkép, nem Év novellái, nem Szép versek. A Szeged Antológia ambíciója nem több, mint keresztmetszetet nyújtani nevesebb és kevésbé neves, idősebb és fiatalabb szerzők elmúlt években született műveiből, akiket egyetlen biográfiai adat fűz össze: közük van a vidék ama pontjához, amit a térképeken Szeged néven jelölnek.Ami ezek után cáfolhatatlannak tűnik, mindössze ennyi: a Szeged Antológia vidéki kötet.Ha azonban az ember, nem is olyan régen, elsétált a szegedi Széchenyi téren álló nagypostához, megállt a villamosmegállóban, szemben az épülettel, és a Vár utca felé eső sarkon megkereste tekintetével a falba vágott kettő darab levélnyílást, könnyen elbizonytalanodhatott afelől, mi a csuda is a vidékiség. Az egyik rés fölé azt írták: Helyi, a másik fölé: Vidéki. Amikor egy szegedi lakos a közelmúltban a városon belülre postázott valamit, fölbélyegzett borítékját betuszkolta az első nyílásba. Más alkalommal, ha (teszem azt) miskolci volt a címzett, a másodikba csúsztatta levelét. Amikor pedig Budapestre kívánt eljuttatni valamely küldeményt, nem tehetett mást: ugyancsak a Vidéki föliratú nyílást használta. így megy ez.Bene ZoltánMagyar írószövetség Csongrád megyei írócsoportja