Várkonyi Nándor

Nagy Imre irodalomtörténész, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa. Fő kutatási területe a 18-19. század magyar irodalma, e témakörből számos könyvet publikált. Érdeklődése újabban a 20. századra is kiterjedt (Öttorony, 2013, A második kapu, 2015), ebből a kutatásból jött létre jelen könyv is, amely a kiváló irodalomtudósnak és művelődéstörténésznek, Várkonyi Nándornak az életművét tárgyalja monografikus igénnyel. A szerző Várkonyi alakját irodalmi viszonyhálózatba helyezi, bemutatja kapcsolatát kortársaival, többek között, Hamvas Bélával, Weöres Sándorral és Kodolányi Jánossal. Az egyes műveket elméleti és történeti szempontokat társítva elemzi, így a viták kereszttüzében álló Sziriat oszlopait. Ennek a négy terjedelmes könyvből álló alkotásnak jelentős része kéziratos formában hagyományozódott, s csak újabban vált nyomtatásban hozzáférhetővé. Nagy Imre könyve úttörő jelentőségű munka, amely Várkonyi életművét irodalom- és eszmetörténeti összefüggéseiben tárgyalja, és a modernség kritikájának jegyében értelmezi. A mű névmutatót is tartalmaz.