Bővebb ismertető
Szárnyaló fantáziám az egekig ér,
repít a képzelet pille szárnyain,
de van, hogy néha pihenni tér,
ilyenkor elmerengek múltam árnyain.
A szavak nem hagynak nyugodni,
kitörni vágynak szívem acélkemény falán.
Ez nem teher! Tudod ez mi?
A léleknek gyógyír, s ennél több is talán.
Néha a semmiből is születik vers,
a magány csöndje is írásra késztet,
s ha szívedben Te is fájdalmat cipelsz,
írj, s majd szebbnek látod a létet.
(Sepsi Sándor: Gyógyír a léleknek)