Ez a termék NEM NYOMTATOTT KÖNYV, olvasása csak megfelelő elektronikus eszközökön lehetséges.
Felhívjuk figyelmét, hogy Ekönyvekre/EHangoskönyvekre nem vonatkozik az elállási jog, így téves megrendelés esetén nem áll módunkban a termék árát visszatéríteni.
A legnagyobb német prózaíró utolsó befejezett regénye a Doktor Faustus. Az író A doktor Faustus keletkezése c. esszéjében világosan kifejti létrejöttének okát és elérendő írói célját. A kort kellett benne megírnia, a második világháború korát és előzményeit, a modern...
A legnagyobb német prózaíró utolsó befejezett regénye a Doktor Faustus. Az író A doktor Faustus keletkezése c. esszéjében világosan kifejti létrejöttének okát és elérendő írói célját. A kort kellett benne megírnia, a második világháború korát és előzményeit, a modern művész és művészet útvesztését az emberi tartalmait elpusztító európai kultúrában. A művész léte és helyzete a polgári világban az írónak ötvenéves koráig egyik fő problémája (Tonio Kröger; Halál Velencében; Tristan). A Faustus címszereplője, Adrián Leverkühn esetében azonban már nemcsak egy művész sorsáról van szó. A regény narrátora, a kaisersacherni klasszika-filológia tanár, Serenus Zeitblom 1943 tavaszán fog hozzá elhunyt barátjának, Adrian Leverkühn, a nagy zeneszerző életének elbeszéléséhez. Ennek a kicsit túl precíz, de őszinte és becsületes embernek parodisztikusan körülményes stílusában jelenik meg a német nemzet sorsát jelképező életrajz, melyben Adrian, a nagytehetségű zenész az ördöggel köt szövetséget s a démoni hatalmaktól meggyötört, önmagukat kétségbevonó alkotások sorát létrehozó művész jelképeként, a jelképezett néppel együtt hanyatlik a kárhozatba, a pusztulásba. Mann kívülről szemléli hősét és szülőhazáját - akkor négy éve a németek ellen harcoló Egyesült Államok lakója - s ez adja meg számára a távlatot, melyből hazaszeretete és népe korábbi nagy alkotásainak tisztelete ellenére kegyetlen őszinteséggel ítéli meg őt is elüldöző honfitársainak sorsát. A regényben teljesen lemond a németek jövőjéről. Körülnézve a jelenkori történet - a második világháború végének katasztrófális körülményei között - Goethe angyalok-kimentette Faustusával ellentétben a késői Faust-nak, Adriannak nem ad feloldozást: Leverkühn elkárhozik, mert bűneit, démoniáját, gőgjét és embertelenségét a 20. század közepén nem volt, aki megbocsássa. (Legeza Ilona)
Thomas Mann (1875. június 6. – 1955. augusztus 12.) német író, novellista, esszéíró, társadalmi kritikus, humanista, Nobel-díj nyertes (1929), a XX. századi német irodalom egyik legjelentősebb alakja.
Thomas Mann szimbolikus, ironikus és epikus regényeiről és novelláiról ismert. Pszichológiai oldalról mutatja be értelmiségieket és művészeket.
Analizálja és keményen kritizálja az európai és német emberi lelket, ehhez Goethe, Nietzsche és Schopenhauer ötleteit is felhasználja. Prózáját a kétértelműség jellemzi, mitológiai motívumokat és allegóriákat használ fel. Az irodalomról való felfogását és világképét Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov is befolyásolta.
Thomas Mann egy hanzavárosi (lübecki) családba született – családját a Buddenbrook-ház című regényében mutatja be, mely műve 1901-ben világhírűvé tette. Apja lutheránus vallású szenátor és gabonakereskedő, anyja pedig félig brazil származású, római katolikus háziasszony. Bátyja, Heinrich Mann radikális író. 1905-ben megnősült, a gazdag zsidó családból származó Katia Pringsheim-ot vette el. Hat gyermekük született, melyek közül három, Erika Mann, Klaus Mann és Golo Mann szintén elismert német írók lettek. Mikor Hitler hatalomra tört 1933-ban, Thomas Mann Svájcba menekült. A második világháború kitörésekor 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahonnan 1952-ben tért vissza Svájcba. Thomas Mann a legjobban ismert képviselője az úgynevezett “Exilliteratur”-nak, amely emigráns irodalmat takar.
1955. július 20-án trombózis lépett fel nála. Az orvosi kezelés sikertelen maradt, augusztus 12-én a nyolcvanéves Thomas Mann meghalt a Zürichi Kórházban.