A Bálvány [antikvár]

Részlet a kötetből:I. RÉSZ. I. FEJEZET. AJÁNLÁS. Beléd néztem, te háborgó, fodros, redőbarázdálta tengerszin, hallgattam gyakorta bizalmas suttogásaid, láttam egymást nyaldosó, elmosó hullámaid, amint tajtékozva, zajongva, haragosan csapkodtad a hizelgéseidtől s haragodtól már egész odvasra vájt sziklákat. Miért sugdostál bizalmasan a fülembe, hisz azt se tudtad, értem-e a szavad, miért csacsogtál, lármáztál, paskoltad a sziklát, mikor szellőcske se volt, mely haragodat okozza?... És néztem beléd is, tengerfodros, háborgó, soha nem nyugvó szinéhez hasonlatos néplélek. Hallgattam hizelgő csacskaságaidat, láttam nem szélokozta viharaidat. Azt hittem gyakorta, hogy egész mélyed fenekéig vagy felháborodva, amikor egyszerre csak hirtelenül a szemembe kacagtál csöndesen, kacéran, mélán... és ez a játszi mosolyod tanitott meg arra, hogy haragos morgásod is csak játék volt.