A bunda [antikvár]

ELSŐ FELVONÁS haliéul ke ablak konsKa««I ¦ , I -1-—T-H T.r be! az Idő: Télvíz idején. Este van, egy olajlámpa alig pislákol, Leon- tine a jobboldali széken egy asztalra dőlve alszik. WOLFFNÉ (akit nem látni, kívülről): Nyisd ki az ajtót! (aztán kívüíről az ablakon kopognak) Nyisd ki az ajtót! LEONTINE (álmában): Nem! Engem ne nyúzzanak! WOLFFNÉ: Te lány, nyiss ajtót, különben az ablakon mászok (Dobol az ablakon.) LEONTINE (felébred): Jaj, te vagy az mama? (Feljebb csavarja olajlámpásít, színpadon a fény annyira erősödjék.) Mingyárt jövök! (Kinyitja azi ajtót belülről.) WOLFFNÉ (nem teszi le válláról a zsákot — nagyon meg van lepve, hogy a nagyobbik lánya itthon van): Hát te mit keresel i^t? LEONTINE (álmx>san): Jó astét, mama. WOLFFNÉ: Hogy jöttél be, he? LEONTINE: Hát a kecskeól fedelén volt a kulcs. WOLFFNÉ: Miért jöttél te haza, tg lány? LEONTINE (duzzogva): Hát haza se nézhetek már? WOLFFNÉ: Na, csak tettesd magad, ezt aztán szeretem. (Leereszti a zsákot a válláról és a pricos és a hálófülke ajtaja közti térségbe teszi le.) Űgy liáWk nem tudod, milyen későn van már. Gyerünk,