Bővebb ismertető
ELSŐ FELVONÁS
haliéul ke
ablak
konsKa««I ¦ , I -1-—T-H T.r
be!
az
Idő: Télvíz idején. Este van, egy olajlámpa alig pislákol, Leon-
tine a jobboldali széken egy asztalra dőlve alszik.
WOLFFNÉ (akit nem látni, kívülről): Nyisd ki az ajtót! (aztán kívüíről az ablakon kopognak) Nyisd ki az ajtót!
LEONTINE (álmában): Nem! Engem ne nyúzzanak!
WOLFFNÉ: Te lány, nyiss ajtót, különben az ablakon mászok (Dobol az ablakon.)
LEONTINE (felébred): Jaj, te vagy az mama? (Feljebb csavarja
olajlámpásít, színpadon a fény annyira erősödjék.) Mingyárt jövök! (Kinyitja azi ajtót belülről.)
WOLFFNÉ (nem teszi le válláról a zsákot — nagyon meg van lepve, hogy a nagyobbik lánya itthon van): Hát te mit keresel i^t?
LEONTINE (álmx>san): Jó astét, mama.
WOLFFNÉ: Hogy jöttél be, he?
LEONTINE: Hát a kecskeól fedelén volt a kulcs.
WOLFFNÉ: Miért jöttél te haza, tg lány?
LEONTINE (duzzogva): Hát haza se nézhetek már?
WOLFFNÉ: Na, csak tettesd magad, ezt aztán szeretem. (Leereszti a zsákot a válláról és a pricos és a hálófülke ajtaja közti térségbe teszi le.) Űgy liáWk nem tudod, milyen későn van már. Gyerünk,