A király arája [antikvár]

Részlet a könyvből:ELSŐ FELVONÁS Oszlopos terem a prágai királyi palotában. Jobbról és balról kitárt szárnyas ajtók. A fenéken nyitott erkély. Jobbról trónszék, asztalkák, székek. Fényes esti világítás. A színfalak mögött koronként halk zene. ELSŐ JELENET. Pozdrovicky, később kóra. Pozdrovicky (az erkélyen áll gondolataiba merülve, fölnéz az égre) Kigyújtja im a csillagmiriádok Gyémántos lángja a sötét eget, Miként a messze röppent ifjúságot Szelid fényével az emlékezet. S a lélek, melynek egykor szárnya volt, Fáradtan bolyg, miként ott fent a hold. Sápadt a fénye, lángja nincs elég; Nem gyújt többé, de önmaga elég.