A megvádolt [antikvár]

Valóság és metaforaFAZEKAS ISTVÁN A MEGVÁDOLT CÍMŰ DRÁMÁJÁRÓLAhogy a jó vers nem érzések egymás alá tördelt rögzítése, miként a novella, az elbeszélés vagy éppen a regény sem csupán valami megtörtént, illetve kitalált sztorik elmesélése, úgy a dráma sem különféle személyek beszéltetése, mozgatása. Műfajilag nézve: a jó színpadi alkotás kegyetlenül nehéz vállalkozás, a dramaturgia, a szakmai ismeret, ahogy a költeménynél például a poétikai, verstani tudás elengedhetetlen, de ez még csupán előszobája az érett és minőségi műnek. Ez a tanulható s tanítható része, állítom ezt végzett dramaturgként is. Az a bizonyos plusz a drámaíró tehetsége, színpadi, potenciális színpadi látása, vagyis az adott téma legteljesebb kifejtése: a szerző véleménye csak a dialógusokban, a szereplők beszéltetésében és egymáshoz való viszonyában teljesedhet ki igazán - ezért választotta a darabírást, más műfajban mindenképpen alacsonyabb lett volna a művészi horizont. És a siker még így sem garantált, hacsak a minőségi mű, a jól megírt dráma nem az (egyébként az is siker természetesen), mert a darab fogadtatása, színpadi továbbgondolása, magyarán megrendezése külön kérdés. Minden színházba járó néző és szakember tudja, hogy a rosszból nemigen lehet jó, de remek előadások születhetnek kevésbé érdemdús darabokból, és kitűnő művekből gyatra előadások, s akkor még nem szóltam a művekben rejlő örök aktualitásokról, az unalmassá, idejétmúlttá vált aktuáligazságokról, vagy éppen az erőltetett aktualizálásról. Különös világ a színház, és különös írói terep a drámaírás. A színpadi igazság fölülír mindent, vagyis azt, hogy az előadásra érett mű értő (és érző) kezekbe és színészekhez kerüljön, s mindez elérjen a fogadókész, művészi élményre és szórakozásra is vágyó nézőhöz. A drámai látást, az író drámai látását működőképessé, sőt szórakoztatóvá tenni: ezek a színház nagy pillanatai!Fazekas István új darabja, A megvádolt, a költő-író szerző hihetetlenül értékes és érdekes műve.