A megváltás felé [antikvár]

Részlet a könyvből:I. felvonás.(Pinceszoba. A háttérben, a nézőtől balra, fölfelé az útra nyíló pinceablak. Előtte egy alacsony dobogón háromlábú alacsony cipészszék, szerteszét kaptafák, bőrök, szijak stb. mindenféle cipészszerszám. A háttér jobboldalán ajtó nyílik a konyhába, amelyben, szemben az ajtóval, mosóteknő áll. A baloldali fal hosszában egy ágy és kopott diván, a jobboldali fal mellett egy szekrény és egy vaságy áll. Emellett ajtó nyilik, amely kivezet a lakásból. A szoba közepén asztal, néhány szék. Az asztalon lámpás és egy gyertyatartó.) 1. jelenet. (Kelemen a nézőnek háttal fordulva, az ablakban dolgozik. Mária a nézővel szemközt állva, a mosóteknőben ruhát facsargat Péter az asztalra könyökölve olvas. A szoba félhomályban.) Kelemen (öreg cipészmunkás, hajlott derekú, kissé nehézkes járású; leteszi a kalapácsot, egy ideig figyel Máriára, aki a konyhában görcsösen köhög. Mikor Mária elcsendesedik, akkor lassan föláll, vontatott léptekkel a konyhaajtó felé megy; Máriához): Te is nehezen birod már, mi? ... Megvénültünk mind a ketten ... Te köhögsz és én megvakulok. Odakinn világos nappal van, én meg már nem látok a munkához... (Ismétli, mintha maga sem akarná elhinni:) Világos nappal van odakinn és én nem látok!...