Bővebb ismertető
ELŐSZÓ
A magyar dolgozó nép, mint történelmünk haladó kulturális hagyatékának örököse, különös figyelemmel fordul ma irodalmunk nagy nemzeti klasszikusai felé. A magyar dolgozók ismerni, látni akarják a nemzet történelmét, kíváncsiak a híradásra, amely a múlt századokból szól felénk. Ebben is a Szovjetunió példája nyomán indulunk el: az orosz klasszikus írók müvei soha olyan hatalmas példányszámban nem kerülhettek kiadásra, soha olyan tökéletes előadásokban nem juthattak színpadra, mint a szocializmus hazájában.
Büszkék vagyunk multunk nagy íróira, akik meglátták koruk igazságtalanságát, ellentmondásait, maguk is a szabad jövendőt készítették elő. A magyar színházak korántsem tettek még meg mindent nemzeti színjátszásunk hagyományaínak fölébreszté-séért; ez a munka valójában csak most kezdődik. De a régi magyar színdarabok mellett nem mondhatunk le nagy haladó íróink regényeinek színpadi átdolgozásáról sem.
Mikszáth Kálmánt, a Horthy-Magyarország kedélyes adomázóvá, müveit „szórakoztató irodalommá" akarta sziirkítenL Könyvei nem juthattak el igazi közön'^égéhez, a magyar dolgozókhoz, müveinek tendenciáját. kritikáját, társadalmi mondanivalóját el akarták sikkasztani. Mikszáth Kálmánt, a nagy realistát. a feudális Magt/arország étesszemü, raguo-góan szellemes bírálóját a fölszabadult magyar dolgozók „fedezték fel"; könyvel ma egymás után jelennek meg, olvan példányszámban, amelyről a múltban iró nem is álmodhatott: regényei legkedveltebb olvas-mánuaink közé tartoznak. Á „Különös házasság" szerzője, aki az eguház köntösébe búit reakciót len-lezí le, a „Két választás Magyarországon" az ,,0j
3