A nyilsebzette madár [antikvár]

Részlet a kötetből:ELSŐ FELVONÁS Kispolgári lakás szobája, fenn a Montmartre-on. Az ablakon át Páris panorámája látszik. ELSŐ JELENETRoland, Jansonné asszony ROLAND: Gyere, mama, nézd, milyen gyönyörü! JANSONNÉ: Micsoda? ROLAND: A kilátás Párisra, ilyenkor, napnyugtakor.JANSONNÉ: Bánom is én! ROLAND: Haragszol?JANSONNÉ: Nem. De kihozol a sodromból. ROLAND: Én, mama? Mivel?... Hogy-hogy?... JANSONNÉ: A viselkedéseddel... Azzal, hogy nem törődsz semmivel, hogy olyan nyugodt vagy, olyan flegmatikus... Te, meg a nénéd kétségbeejtitek az embert, hogy milyen nemtörődömséggel nézitek a dolgokat. Két esztendő óta egyik katasztrófa a másik után zudul a nyakunkba... Oh, csak hallgass, kérlek, ne mondj ellent... Ugy se tilthatod meg, hogy elmondjam, amit gondolok és ami a szivemen fekszik...