A peleskei nótárius [antikvár]

"Életében kevés volt a csillogás, műveiben mégis örök derűt tudott adni az olvasóközönségnek. Amikor meghalt, az emberek csodálkozva kérdezték: Hát élt még? és száz év után is úgy érezzük, hogy valami örökkévalót köszönhetünk neki. székely eredetű családból 1811-ben született Nagykárolyban, a magyar köznemesség szűkebb hazájában. Gyermeksége, ifjúkora a nagy átalakulás idejére esik. Valami friss tavaszi várakozás égett a lelkekben, a nagy változások lázában új magyar csodákról álmodott a fiatal magyarság. De szülőföldjének is megvolt a maga ihlető ereje, hisz ott ragyogott fel Kölcsey emberi nagysága, ott tündökölt Rákóczi szabadságharcának emléke. A szülő ház sem fukarkodott a lelki útravalóval. Napról-napra jobban látjuk és az adatok mindig gazdagabban igazolják, hogy ez a vidéki gazdatiszti, tanítói, jegyzői és papi társadalmi réteg szinten töretlenül hordozta a magyar művelődés deákos hagyományait és frissen őrizte meg fogékonyságát a haladás iránt. Költőnk édesapja is verselgető ember és áldozatos pártfogója a felújulás irodalmának. Gaal Józsefről elismerően jegyezték fel a kortársak, hogy nagyszerű előadó volt, ezt emlegetik a családi hagyományok is. szívesen és színesen mesélt, jó szemmel látta a körülötte pezsgő világot, figyelte az emberek furcsaságait. Az álmos botok vármegyéjében bizony nem volt nehéz ilyenekre találni... De magának is sok furcsaságot kellett megélnie! Hamar elveszti édesanyját, mostohájában végzetes jövendő költözött a házba. A gyermek-ifjúnak mostohája ármánykodásai miatt 18 éves korában el kell hagynia otthonát. Minden támogatás nélkül vág neki az életnek, hogy csaknem másfél évtized után hazavihesse küzdelmeinek ragyogó eredményét, az írói dicsőséget. Ezt ekkor sem adták ingyen, neki is meg kellett érte fizetnie."