A phoeniciai nők [antikvár]

Nem új e fordítás. De csak most teszi közzé a kegyelet, mert már évek óta hosszas sorvasztó betegség után szerzője a budai hegyek alatt az élet küzdelmétől ment, csendes temetőben pihen. Bármily szenvedélyes és költői volt is a lelke, és bár a haláláig az élet mostoha keze kisérte őt, most már nyugodtan pihen; és a sír, amely porait takarja, mintha nekünk már nemcsak az elköltözött végtelen nagy nyugalmáról, hanem az örök kibékülésről és az örök életről is beszélne. Az édes atyám hagyatékában talált ezt az egyik művet közzéteszem. Lásson napvilágot az abban rejlő gondolat, amely lassan, senkitől sem háborgatva, senkitől sem sürgetve, nyugodtan, minden tekintély véleményéről függetlenül szerves egésszé ő benne megérlelődött. Egy szerény virágszál, amit a léleknek nyújtunk, többet ér, mint a ravatalt és a sírt díszítő legpompázóbb koszorú! Budapest, 1910. év április havában Szentirmay Gizella.