A rontás démona [antikvár]

Mióta világ a világ, mindig születtek epigonok, nemcsak a művészetekben, de a közéletben, politikában is. Ezért határoztam el, hogy I. István királyunkról szóló drámám után megírom az epigon Péter királyt. Az, hogy valaki tehetségtelen, önmagában még nem bűn. De ha a tehetségtelen ember korlátlan hatalommal rendelkezik, és e hatalomhoz minden eszközzel ragaszkodik is, előbb-utóbb jellemtelen diktátorrá válik, s ez közösségek, nemzetek tragédiáját okozza. Ezért született meg A rontás démona 1976 tavaszán. És mivel e drámát színész írta - ragaszkodva a történelem tényeihez -, nem valamiféle "modernista üzenetet" akart írni, de fordulatokban gazdag, izgalmas történetet, aminek van eleje, közepe, vége. S olyan szerepekkel akarta megajándékozni kollégáit, melyekben "fürödhetnek", melyekben színészi sikerük lehet. Mert akkor lesz újra színház a színház, ha vásárlás közben, baráti találkozókon barátnők és barátok az új alakításokról beszélgetnek, úgy, mint régen: Láttad már Bajor Gizit A néma Leventében, Gábor Miklóst a Hamletben, vagy Tolnay Klárit A vágy villamosában? És legendás színészi alakításoktól lesz újra hangos a város.