Bővebb ismertető
Lapélek enyhén foltosak.
Györe Imrét a forradalmár-magatartás erkölcsi és lélektani problémái foglalkoztatják. Ebben szenvedélyes következetességet tanúsít. Hogyan válaszolnak a forradalom hívójeleire a különböző alkatú, vérmérsékletű, érdekeltségű, személyiségű történelmi szereplők, s hogyan mutatják meg igazi arcukat? Ezúttal - a Balgatag leányzók, a Dózsa koporsói után - 1848-49-et jeleníti meg két "történelmi játékban". A száraznak tűnő kötet, ill. darabcímet egy szenvedélyes Petőfi-vallomásból metszette ki a szerző. A félreszorított, keserű Petőfi mondja: "Nem tudom, meddig tart lelkemnek ezen ájulása? De azt tudom, mire ütni fog a bosszú órája, amelynek ütnie kell, akkorára visszanyerem tízszerezve, és tényező leszek az ítéletnek ama véres napjain, midőn e nemzet elégtételt vesz megtiprott jogaiért, fölrúgott becsületeiért!" A tényző hőse: a fölöslegesessé vált Petőfi. A másik játék épp azzal tüntet, hogy Petőfi nem szerepel benne, sugalmazva: nélküle csak ennyik vagytok-voltatok, ilyen törpék, kisszerűek... Györe Imre e kevert műfajú drámai kísérletekben 1848-49, tágabb értelemben a magyar forradalom és szabadságharc teljes értékű megértéséért küzd, egyszersmind a csonka, felületes történetszemlélet ellen.