A trónkövetelők [antikvár]

Ibsen Henriket, a legnagyobb norvég költőt, a világirodalom drámai költészetének egyik legnagyobb művészét, az emberi élet és lélek rejtelmes mélységeinek élesszemű és mélyrelátó vizsgálóját a magyar közönség nem ismeri, vagy legalább nem ismeri olyan mértékben, amint azt ez a grandiózus szellem minden tekintetben megérdemelné. Ha valaki e tény okairól kérdezősködnék, nagyon könnyű és kézenfekvő választ lehetne adni azzal, hogy hiszen műveinek csak fele van lefordítva magyarra - a társaddalmi drámái -, és a magyar szinházak meglehetősé mostohán bánnak el velük. Érezzük és teljes mértékben tudjuk méltányolni azokat az ellenvetéseket, mentő tényeket, amelyeket fönti állításunk ellen, fordító, olvasóközönség és színház egyaránt könnyű szerrel tudnának elénkbe tárni.