A túlélő megdicsőülése/Bartók/Didergő lángok [antikvár]

Részlet:A TÚLÉLŐ MEGDICSŐÜLÉSE(Dráma, amely nem tartja be sem a jelenetekre, sem a felvonásokra való tagolódás szerkezeti törvényeit, és egyáltalán: nem igazodik semmilyen szabályhoz. Az igazítás a mindenkori igazító föladata.)HELYSZÍN:bárhol a nagyvilágban, főként Ainámorban.A történés ideje: TEGNAP, MA ÉS HOLNAP.Pincecella. Boltíves. Balra vaspántos ajtó, azzal szemben egy lyuk helyettesíti az ablakot. A sarokban fűiénél fogva falhoz láncolva csöbör. Ez a WC. Sem ágy, sem priccs. És nincs semmilyen ágynemű, sem takaró. Falba rácsozottan egy neoncsőégő őmleszti a fényt. Sem szék, sem asztal. Nincs edény és evőeszköz. Bögre sincs. Két rab. Csíkos ruhában. Lábuk összeláncolva, kezük összeláncolva. "Vezetőlánc" kapcsolja össze az említett kettőt. A raboknak ugyan lenyírták a hajukat, de a szakállukat nem. Élnyűttek, de a tekintetük élénk. Azonos termetűek. Zoráti szőke, Itároz barna. Mintha ikertestvérek volnának. Az egyik a cella egyik sarkában, a másik a másik szögletében gubbaszt.ITÁROZ (lassan fölemelkedik, láncai csörömpölnek): Alszol? ZORÁTI (lassan fölemelkedik, láncai csörömpölnek): Nem. ITÁROZ: Szólj valamit! Már nem bírom Ha ma sem végeznek ki, én megbolondulok!ZORÁTI: Légy türelmes, Itároz Minden diktatúra a pontatlanságában pontos Mikor is utasították el a hadbíróságon a kegyelmi kérelmünket?