A vendég [antikvár]

Bár ebben a színpadi játékban egy gyilkossági kísérlet a drámai középpont, mégsem bűnügyi, hanem lélektani színmű A vendég. Előadásának sikere attól függ, hogy a különféle és színpadjainkon szokatlan figurák belső változásait mennyire teszi érzékletessé a rendezés és ez - mint látni fogjuk - sokkal többet kíván az írott szöveg hű tolmácsolásánál. A vendég a modern színjátéknak abba az érdekes és művészileg magasrendű típusába tartozik,melynek forrása a csehovi dramaturgia. Köznapi hangvételű dialógusai, az odavetett rövid mondatok, a tónus látszólagos szürkesége egy szimbolikus értelmű cselekmény kifejezői, az akció érzelmi tartalma sokkal több annál, ami látszólag a színen lezajlik. Ezek mellett a csehovi jellegzetességek mellett megvannak a Vendégnek a maga klasszikus értelemben vett drámai tulajdonságait. Megvan benne az a jellemvonás, mely a jó drámának több évezredes sajátossága: hőseit a cselekmény, a változás tükrében mutatja be. Más emberként vesz tőlük búcsút Kalous, Remuda, Huppert és Jana, mint amilyennek a bemutatkozás perceiben megismertük őket. Ennek a belső fejlődésnek színészi kifejezése nagyon gondos munkát és intellektuális elmélyülést kíván, már csak azért is, mert Askenazy színpadi hősei már a játék kezdetén is sokrétű, árnyalt és a szokványnak ellentmondó jellemek. Nem a jellegtelenségtől fejlődnek az egyéniségig, hanem mint egyéniségek - egy frappáns esemény fényében - teljesebb megvilágításba kerülnek.