Át az idő rácsain [antikvár]

n ELOSZO Erősek és bizakodók vagyunk! Hiába minden ellenérv, hiába a banki csődök sora, az írás nem engedi elásni magát. Karcsúbb a kivitel, de szívósságunk jele, hogy ötödik évre, az elmúlt egy esztendő alatt négy premiert tudhat magáénak a Színkeresők Társasága! Ritkulhatnak a fák járdák mentén, nyomaszthat bennünket sok csapás, drágulhat az élet, de a színésznek szöveg kell, a színháznak előadás, a nézőnek a lélek csendje, ahol - bár egyedül van, az ing, vagy a blúz alatt - elmélkedhet a saját sorsa fölött. Nagy utazásra hívjuk mai olvasóinkat. Soha nem voltak kötöttek a témák, amikből a kötetek adódtak, most is a szerzők hangulata diktálta műveket teszünk az asztalra. A stílus is változó, az időt sem minden jelenetben lehet megjelölni, de a hús-vér személyek élete megmarad elmékezetünkben. Az első részben - milyen jó lenne már végleg, csak a múlt tanulmányozásában találkozni vele - a háborút és annak emlékét, fel-felvillantását látjuk. Brunner Tamás álkirálydrámája archaizáló szövegével repít vissza a múltba, de a mondatok mögül „felsejlik a jelen"! Izgalmas olvasmány, szerencsés színészeknek való. A fogság poklából visszatérők története a Gyönyörű a szibériai erdő abszurd. Abban az, ahogy a túléltek kitárulkoznak előttünk, és ahogy a szerző. Gutái István összerántja a függönyt! A XX. század egyik nagyasszonya volt Alma, még az ő szerelmét is háborúba küldte a kor, ő is rettegett a férfi, a férje életéért Pásztor Bertalan monodrámájában. Nem tudni, mi volt elébb: a harc vagy a harc előtti békés idő. Legyen ez a kutatók ügye. Az pedig, hogy békés időszakban hogyan alakul egy politikus, egy irodalmár vagy egy háziasszony élete, adjon feladatot a színműíróknak! Semmivel nem kisebb feladvány, mint azt a második rész bizonyítja is. Pruzsinszky Sándor Szabadulóművésze valós alakot formál: Beöthy Zsok - a jogászból lett irodalmár - életének utolsó sza-