Attak [antikvár]

Részlet a műből: Személyek: a szép asszony, a kis huszár, a tábornok. Csodálatos tavaszi napfény, délelőtt tíz óra, a távoli bozótokon apró rózsaszín pontocskák és fenn az ultramarinkék égbolton egy részeg pacsirta duhajkodik. Egyébként mélységes csend, csak néha, ha a tavaszi szél erre tereli a hangját, hallik a játszó gyerekek éneke. Kis szünet után megroppannak az út kerek kavicsai és lassan, szórakozottan, mint aki messze-messze tovatűnt dolgokon gondolkodik, megjelenik a szép asszony. Rendkívül előkelő az öltözete, ruhájának selyme diszkréten susog és a hajából olyan illat árad szerte, mint a pármai mezőkön, tavasz utóján, amikor az aszú ibolyák haldokolnak. Leül egy padra, kezét ölébe temeti, fejét fáradtan hátratámasztja és a messzi zöldelő lombokba mereng. A részeg pacsirta még bujábban énekel, az ember nem is tudja, hogy a szangvinikus költőktől tanult-e, vagy azok jártak-e hozzá iskolába? Most újra megroppannak a kavicsok, de már sokkal merészebben, energikusabban, sietősebben...