Attak/Egy pesti fiu [antikvár]

Részlet az első műből: Attak. (Csodálatos tavaszi napfény, délelőtt tíz óra, a távoli bozótokon apró rózsaszín pontocskák és fenn az ultramarinkék égbolton egy részeg pacsirta duhajkodik. Egyébként mélységes csend, csak néha, ha a tavaszi szél erre tereli a hangját, hullik a játszó gyerekek éneke. Kis szünet után megroppannak az út kerek kavicsai és lassan, szórakozottan, mint aki messze-messze tovatűnt dolgokon gondolkodik, megjelenik a szép asszony. Rendkívül előkelő az öltözete, ruhájának selyme diszkréten susog és a hajából olyan illat árad szerte, mint a pármai mezőkön, tavasz utóján, amikor az aszú ibolyák haldokolnak. Leül egy padra, kezét ölébe temeti, fejét fáradtan hátratámasztja és a messzi zöldelő lombokba mereng.