Az ájulás/Macbird/A harmadik rakéta/Szentkút/Zajlik a jég [antikvár]

Vajon miért van ennyi hó az emlékezetében, gondolja magában, vajon miért tölti be ez a csikorgó hó minden álmatlan percét? Pedig augusztus van, az előbb mondta a patikus - és benne valami áttetsző, esztelen öröm áradt el, merőben fizikai jellegű boldogság, amikor meghallotta, hogy augusztus van.- Hétfő, ezerkilencszáznegyvenöt augusztus hatodika - mondta a patikus, tagolva a szavakat.Nyugtalan volt a patikus tekintete, amikor ránézett.És őt áthatotta ez az áttetsző öröm, átengedte magát az örömnek, vagy inkább az ömlött szét benne, amikor megtudta a patikustól, hogy augusztus van, és mégis hó tölti be az emlékezetét.Az álmatlanságban, amelyen áthasítanak a fájdalomnak koponyájából, egész testéből felszikrázó nagy villámai, kuszán, zavarosan hó van. Megpróbálja körülhatárolni ezt az emléket, a hó emlékét, a hópelyhek emlékét, amelyben véget nem érő fájdalomba merevedett teste fürdik, még csak este tíz óra van, az előbb nézte meg karóráját a székre tett éjjeliszekrénylámpa fényénél, rózsaszínű, ráncos, kifakult anyagból készült a lámpa ellenzője, de még egy rongyot is ráterítettek vagy egy szövetdarabot talán, úgyhogy csak egyetlen, csonkagúla alakú, keskeny fénypászta világít ágyának oldalán, ebbe a fénysugárba kellett belemártania csuklóját. Nem, a hó nem létezhet másutt, mint emlékezetében, még ha úgy érzi is néha, mintha látná, amint ködösen szállingózik a szobában, még ha az a benyomása is olykor, mintha kristálytiszta, szelíd, hólepte erdőkben járna. De ha minden erejét összeszedné, hogy tájékozódjék, kiderülne, hogy a hatalmas ablak augusztus hónapra nyílik.A patikustól tudta meg kora délután, amikor magához tért az ájulásból, hogy a létezésnek ez a bol-S'i 1V'::t, -