Az ember tragédiája [antikvár]

ELSÖ SZÍN A mennyekben. Az Úr dicstől környezetten trónján. Angyalok serege térden. A Négy főangyal a trón mellett áll. Nagy fényesség. ANGYALOK KARA Dicsőség a magasban Istenünknek, Dicsélje őt a föld és a nagy ég, Ki egy szavával híva létre mindent S pillantásától fiigg ismét a vég. Ő az erő, tudás, gyönyör egésze, Részünk csak az árny, melyet ránk vetett, Imádjuk őt a végtelen kegyért, hogy Fényében ily osztályrészt engedett. Megtestesült az örökös nagy eszme, lm a teremtés béfejezve már, S az Úr mindentől, mit lehelni enged, Méltó adót szent zsámolyára vár. AZÚR Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell. Fel hát, világim véd-nemtői, fel. Kezdjétek végtelen pályátokat. Gyönyörködjem még egyszer bennetek Amint elzúgtok lábaim alatt. A Csillagok védszellemei különböző nagyságú, színű, egyes, kettes csillaggömböket, üstökösöket és ködcsillagokat görgetve rohannak el a trón előtt. Szférák zenéje halkan.