Bővebb ismertető
Részlet az utószóból:Jules Renard írja a naplójában: "Mendez, Ön nem szereti az irónikus embereket, mert játszanak legmélyebb érzelmeikkel. Ez olyan, mintha azt mondaná, ez a papa nem szereti a gyermekeit, mert játszik velük."Nem árt Karinthy "Emberké"-je elé ezt a naplóidézetet feljegyezni! Talán senkinél nem találóbb és igazabb Renard szellemes mondása, mint éppen Karinthynál. Aki az "Így írtok ti"-től az "Így láttátok ti"-n át a "Még mindíg így írtok ti"-ig végigkacagta irodalmi karrikatúráit, tudhatja, hogy nem csak a rosszat, nem csak a felszínes-jó mögötti modorosságot, nem csak a kontárságot vagy éppen rosszhiszeműséget gúnyolta számtalan ilyen kis írásban, de igen sokszor a világirodalom legnagyobb remekeit is, amiknek értékéhez kétség sem fér: tollhegyre vette. Ilyenkor azonban soha sem azt a remekművet pellengérezte ki, hanem azon keresztül, annak a stílusjegyein egy aktuális napi problémát vagy visszásságot! Így például az "Így láttátok ti" kötetében a "Don Carlos" schilleri pátoszával az első világháború utáni élelmezési viszonyokat, az "Új Genézis" bibliai pátoszával hasonlóképen s más köteteiben is: Goethe: "Faust"-ja, Rostand: "Cyrano"-ja, Shaw: "Szent Johanná"-ja szolgál színházi és társadalmi viszonyaink "Görbe tükre"-ül; - és máskor csak a költő iránti szeretete, sőt tisztelete készteti kedves gúnyolódásra.