Bajazzók [antikvár]

A régi olasz opera nagy fejlődési korszakait Verdi zárja le műveivel. Ami utána következett, egy hosszú, lassú átmenet volt, sok meddő év, amelyekben senki sem akadt, aki az Aida komponistájának örökét átvette, az Othelloban, vagy a Falstaffban kijelölt új irányt követte volna. Verdi közvetlen utódjai, köztük a legjelentékenyebb Boito is, inkább Wagner-epigonok voltak és Verdi hatása alatt álló wagneri átértékelésekkel akartak új irányt adni az olasz operának. A fejlődés azonban csak a nyolcvanas évek végén vett fel határozottabb jelleget. Milanoban Ponchielli, a "Gioconda" szerzője körül csoportosult a fiatal olasz zeneszerzők gárdája, melynek élén Mascagni és Puccini állt, délen a nápolyi iskola, melynek többek közt Spinelli, Leoncavallo és Giordano a tagjai, kezdete meg tetterős működését és bizonytalan kísérletek után megtörtént az izmos nekiindulás.A milanói Sonsogno-féle zeneműkiadó cég 1890-ban pályázatot hirdetett egyfelvonásos operára, amelyen az első díjat Mascagni nyerte el a "Parasztbecsület"-tel, a másodikat Spinelli a kevésbé ismert "Labiliá"-val. A modern olasz drámai verizmussal megszületett a verista opera is, amelynek magvát ugyan Wagner vetette el, de a gyümölcsét már Mascagni, Leoncavallo és Puccini szedték le. Két évvel a "Parasztbecsület"-tel aratott világsiker után újabb diadala volt Sonsognonak: jelentkezett nála a fiatal Leoncavallo, aki balsikerei miatt elpártolt kiadójától, a Sonsogno-cég riválisától, Ricorditól és felajánlotta "I Pagliacci" című kétfelvonásos operáját, amely 1862 május 21-én előadásra is került Milanóban és ugyanolyan világra szóló sikert aradott, mint a "Parasztbecsület": A Bajazzók" rövidesen szinre került az összes nagyobb operaszinpadokon, amelyeken ma is állandóan műsoron van, a legtöbb helyen meghaladva századik előadását is. A két felvonásban összesűrített tragédia erőteljes drámai lüktetése, a mise en scene eredetisége, az újszerű, filozfáló prólógus és a hálás szerepek biztosították gyors elterjedését.